Nem volt még az országban olyan, hogy télen összegyűlt a sörszerető nép és egy sörfesztivál keretében mulatott volna. A Sefőző tavaly robbant be és idén is egy nagy durranással kezdte az évet, mégpedig az Indoor Sörfesztivállal. Sajnos nem volt teljesen felhőtlen az öröm.

Nagyon megörültem, hogy valaki bevállalta végre a téli fedettpályás sörfesztivál szervezésének nyűgjét. Az olyan sörbolondoknak, mint én is, a tél igazi uborkaszezon. Elmegyünk a megszokott sörlelőhelyeinkre és megiszunk valami jó/különleges/premier sört. A standtól standig csordaszerűen vonuló emberek csak egy régi emléknek tűnnek ilyenkor. Az Indoor Sörfesztivál elvileg ezért is jött létre. No meg mg egy olyan sörfeszt, ahol logózott üvegkorsót kap az ember. (Az már más kérdés, hogy nem ők az első fecskék, akik beltéri sörfesztet csináltak, hiszen a Belga Sörfesztivál már a kezdetek óta beltéren van, tény és való, hogy nem télen)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Gellért Hotel volt a történelmi esemény helyszíne, ami nekem elsőre egy kicsit furának tűnt, hiszen a Gellért kapcsán egy elég nagy múltú és impozáns hely jut eszembe. Ez még nem feltétlenül jelenti, hogy a sör és a klasszikus stílus ne férne össze csak hát itt inkább bált tudok elképzelni, mint sörfesztivált. Ez a véleményem a helyszínen sem nagyon változott, mert rengeteg asztal, szék foglalta el a termek nagy részét, ami a pultoknál álldogálást és az ottani eszmecseréket kicsit negatívan befolyásolta, hiszen nem nagyon fértek el egymás mellett az emberek. Cserébe viszont ha leültél is közel voltál a sörökhöz. Már belépéskor az arcodba tolták a sört, mert az aulában a Pilsner standja és pasztőrözetlen söre fogadta a látogatókat. Az emeletre érve pedig 3 teremnyi sör várta azt, hogy felfedezzék őket.

A sörkínálat igazán impresszív volt, mert több, mint 100 sört lehetett kóstolni, ami elég masszív szám. Az Etyeki Sörmanufaktúra pedig itt debütált és ha minden igaz, akkor az ő sörük volt a legkeresettebb. Emellett még felsorolás szinten: Legenda, Serforrás, Ikkona, Kaltenecker, Bigfoot, Rizmajer, Békésszentandrási, stb. Találkoztam az Ikkona új márkájával, ami a „One More IPA” névre hallgatott és kóstoltam a Rizmajer Wiener Wälzer sörét. Ha a májam engedte volna, akkor még kismillió dolgot megkóstoltam volna, de sajnos ennyire futotta a már ismert darabok mellett.
Amolyan Serfőző rendezvényes specialitás az, hogy nincs Monyó, nincs Hopfanatic, nincsenek gerillák. Ez nekem kicsit fáj, mert zseniális sörök maradnak ki, de ezzel gyakorlatilag ki is jelentik, hogy nekik nem az eltartott kisujjú sörarcok a célközönségük.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szervezésre nem nagyon lehet mit felróni. Megjelent itt is a logózott üvegkorsó és nem is a törékeny fajtából, hanem a vastagabb, masszívabb változatból. Ha szerettél volna egy új korsót, akkor voltak cserepontok, kultúrált (nem fizetős) WC-k és nem is fáztál annak ellenére, hogy télen mentél sörfesztiválozni. Széles volt a sörkínálat és ha megéheztél sem kellett kétségbeesned, mert a sörkorcsolyáktól kezdve a főételekig válogathattál. Ami nekem kicsit fájó pont volt, hogy a dohányzóteraszon 2 hőgombát láttam, amiből csak az egyik működött. Szerintem oda azért elfért volna még pár darab a dohányzók számát elnézve.

Nagy pluszpont, hogy a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klubbal is összeesküdtek és a nagyteremben meg lehetett tekinteni a sörös ereklyéket. Akár még Katona Csaba is tárlatvezetett az érdeklődőknek, ha éppen arra járt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A 3000 Ft-os belépő egy kicsit soknak tűnt elsőre és ha nem vágnak hozzám belépőt, akkor lehet kétszer is meggondolom, hogy kimenjek-e. Kicsit utánaszámolva, hogy fedett helyen kortyolhatom a söröket, üvegkorsóba (ami aztán az enyém is marad) és ezért az árért még 1 korsó sört is kapok eléggé megérős beruházás.

Összességében ez egy nagyon jó kezdeményezés volt, mert az üresjáratot, amit ilyenkor télen érez az ember ez sokkal elviselhetőbbé tette. A Gellért nekem nem feltétlenül bizonyult egy tuti választásnak, kicsit úgy éreztem, hogy a sörös standok anyátlanul állnak a termekben.