Túra a sörök világában

Sörtúra

Megérkeztem! Itt aAns!

2009. január 28.

Mindenek előtt engedjétek meg, hogy bemutatkozzam! aAns vagyok. 

Másodkörben nagyon sok szeretettel köszöntök minden egyes buborékos, aranysárga nedűt fogyasztó cimborámat és leendő ivópajtásomat! Végre az én glosszáim is publicitást nyerhetnek, miután sikerült kiküszöbölnünk egy, a modern kor nyújtotta akadályt (röviden és tömören: k*rvára nem tudtam belépni). Igaz, aki ismer engem, az ezen nagyon nem kerekíti ki lelkének tükrét (jaj de szép:)), mert én vagyok az pl, aki megfogadta, hogy nem lesz mobilja, ám most Verbával és Szaszával talán mindenidők legtöbb telefonelhagyásának rekordját próbáljuk beállítani... Ja meg azt is mondtam, a Renault nem nekem való, mégis azzal járok.:D

Szóval. Sör. Hát de szép is ezt a szót leírni. Nem akar többnek látszani, mint ami. Pont annyi, amennyi. Miért kéne kiírni a tejes nevét (komlóSzÖRp:D), ami sokkal bonyolultabb, és lehet, részegen nem is tudnánk kiböfögni sem. Így hát marad a sör, ami rövid, de velős (ahogy a művelt német mondja: "Kurz und gut!")! És különben is, egy olyan szó, amelyet fonémák nem túl hosszú sorozata, ily' nemes lexémává emel, csak valamiféle túl önfeledt dologra enged következtetni. Sőt tovább megyek. Még az sem róható fel senkinek, ha becézgetni támadna kedve. Söröcske! Ez abszolút megengedett, ja és ami a legfontosabb, totál nem búzás!:D Amit szeretünk, azt igenis becézzük: söri-möri! Ebben is annyi minden benne van, hogy söri-möri! Sör, öröm, sőt, akár egy részegen begyűjtött sömör is!

Az előbb említettem volt: önfeledtség! Hát igen. Legyen szó bármilyen nemzetiségű seritalról (természetesen szlovák sör továbbra is kilőve!), azt hiszem a vidámság mindig garantált. De tényleg! Hiszen kicsiny, viszont annál több aranyló, habzó gyönyört fogyasztó sörkatona-brigádommal ezt maximálisan alá tudom támasztani! Pl.: legyen szó egy prestoni parkolóról, 20 db igen apróra cseperedett francia, 0,25-ös Brasserie Saint-Omer-ről, (melyet azóta már Szemesen is teszteltünk, pár yankie hot dog mellé) nem tudunk negatívumot mondani. Hát persze, hogy nem, mert túl önfeledt! Bocsánat egy valami mégis eszembe jutott, ami miatt kicsit morcosabban vettük szemügyre a kis üvegpalackot: sajna csak 0,25-ös. De hát nézzük el neki, főleg ha azt vesszük, hogy épp egy utcai tízóraizás mellé szürcsölgettünk belőle. Ha ivólé kategóriába soroljuk űrtartalma miatt, máris megvan az ivólevek abszolút gyöztese, apró alkoholos italocskánk személyében. Na ugye?!

Első körben legyen ennyi a szeszek hercegéről. Van még sztori a tarsolyomban, de majd legközelebb!

A bejegyzés trackback címe:

https://sortura.blog.hu/api/trackback/id/tr15908552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.