Már elhangzott egy-két poszt az angliai kiruccanásunkról ("A ANGLIA", KINGFISHER), most az egyik legizgalmasabb esténk folytatásáról szeretnék beszámolni. Csak hogy elhelyezzétek a tér-idő kontinuumon, kis emlékeztető: március első napja, 10 fok, szitáló eső, a hasunkban egy-két korsó finom KINGFISHER, és két adag ízetlen indi kaja, de nagyon jó a kedvünk, és mindenképp be akarunk verni még egy-két pofa sört.

A Fryergate-en lesétálva a legközelebbi kocsma a Roper Hall, amihez nem kötnek jó emlékek, elég személytelen az egész hely, és az egyik francia cimborám 3 napi bérét szépen lenyelték miután a végig gürizett problémamentes 3 nap "próbaidő" után nem hívták többet.

Utána azonnal jön a híres Celtic kocsma, a SUN hotel, de sajnos ez egy vasárnap este volt így korán zárnak, csak egy sörre nem akarunk bemenni. Viszont szemben vele az O'Neal's pub, mely egy ír kocsmalánc. Bárki nyithat egy O'Neill's-t, ha jóváhagyják a helyszín választást, és lerak az asztalra egy kazal fontot.

Cserébe megkapja a know-how-t, hogyan kell jó ír kocsmát csinálni, a beszállítókat, hogy ne kelljen azzal se foglalkozni, és a névhasználatot, mely egész angliában nagy tiszteletnek örvend. Persze ezért hoznia kell a színvonalat is, különben gyorsan lapátra teszik őket.

Az írekről sokféle szterotípia él, elkezdve függetlenedési kísérleteinek erőszakos megnyilvánulásaitól, egészen az Ír Csodáig, mely az EU-ban bemutatott páratlan fejlődési pályára utal. Az amerikaiaknál külön kasztként kezelik -lsd. a Tégla, New York Bandái - angliában is elég fura a megítélésük - a lányok döglenek értük, iszonyatosan bunyós nép, de mindenki imádja a kocsmáikat. Itthon jó a PR-jük - elsők között nyitották meg országukat a magyar munkaerő számára - van egy csodálatos nyelvük - ír Gaelic, de van skót Gaelic is!!- és persze egy világklasszis sörük a GUINNESS!!!!!!!

Szóval történt, hogy betévedtünk eme remek kocsmába- ez túlzás, tudatosan kapacitáltam a srácokat, hogy az ONeill's-ba menjünk - ahol azonnal megjött a jó hangulat hisz Oasis-szel túlsúlyos brit pop tracklist pörgött. Az italunk persze Guinness volt, de nem akármilyen, hisz az előzőleg végigivott teljes Guinness portfóliót letudva elkezdtük konkrétan nyakalni a "Black&Blood" kombinációt. Ez egy elég egyszerű nedű: fél deci jóféle házi feketeribizli szörp és a csodálatos Guinness.

Elsőre lehet, elég bizarrul hangzik de elképeztően jól összeillik a Guiness buja, nehéz, kesernyés íze a black current édeskés de mégis fanyar aromájával. Nem érdemes tovább taglalnom az ízélményt, egyrészt, mert sajnos nem elég tág a szókincsem, hogy ezt szavakba öntsem, másrészt remélem ez elég volt hogy minden kedves rajongó rávegye magát hogy legalább egyszer kipróbálja.

Nos miután szó szót, sör sört követett egyszer csak elhallkult a brit pop, és mindenki a kocsma közepébe rajzott. Nem tudtuk mire vélni a eseményt, mi is odaszivárogtunk és a rögtönzött színpadon fekvő gitár, hegedű, és a roadnak felcsapó

Balról: Szerző, Guiness with blackcurrent, Ladik

énekesek ügyetlen technikusi produkciójából kiderült, itt bizony élő zene lesz.

A koncepció az volt, hogy az vezető énekes gitárral kíséri önmagát, a hegedűs pedig a zene alá kavar jóféle ír motívumokkal, miközben vokálozik. 10 perc után már rögtönzött párok táncoltak, a fogyasztás az egekbe szökött, mi pedig együtt énekeltük az ismertebb számokat a néppel. 

Az énekes nagyon jól érti a dolgát, Ladik megjegyezte, ha kicsit egyenesebbek a fogai, és nem "ennyire" angol arcú akkor már világsztár lenne. Ebben volt valami. Mármint ami a kinézetét illeti.

Az akkor legújabb Kings of Leon számotól elkezdve Oasis slágereken át, U2 klasszikusokig minden volt a repertoárban, mi meg tovább vedeltük a jóféle black and blood-ot.

Közelített az óra mutatója az éjfélhez, mikor az egyik fiútársaság tagja hihetetlen tánctudásával próbálta meg lenyűgözni a már elképesztően ittas aznapi júliáját. Az se zavarta a srácot, hogy elképesztő higany mozgása nem párosodási rituálét idézett, hanem valamiféle lassított, break paródiát. Ez nagyon feldobta az addig is jó hangulatot, gyakorlatilag az egész kocsma - személyzettel együtt - szakadt a röhögéstől. A melettünk álló kollégájával szóba elegyedtünk mikor Ladik megbökött:

- Nézd a lábát baszod!Ez beteg!

Hát lepillantva látom, hogy a srác nemhogy egy pólóban plusz farmerben jött 10 fokban inni, de egy flip-flop papucs volt rajta. A lábujjai már lilák voltak, de saját állítása szerint nem fázott. Mi óriási síkabátban, sapkában, és jóféle magasszárú bőrcipőben nyomtuk végig a későtéli kirándulást, ez meg papucsban éjszakázik. Az angol öltözködési kultúra kisebb karcolata.

Szóval az est hátralévő részében tovább ittunk, fejenként uszkve 40Ł-ot költöttünk alkoholra -egy penny-t sem bántunk- és végig hallgattuk a koncertet. Mikor hazafele sétáltunk végig énekeltük az általunk ismert eljátszott számok általunk ismert részeit - meglepően sok jutott eszünkbe.

Reggel visszagondolva -no másnaposság- csak az jutott eszünkbe: otthon nyitunk egy O'Neills-t!!