Túra a sörök világában

Sörtúra

Jobb később, mint soha alapon: A Sörtúra, ahogy én megéltem

2009. június 22.

 

Nagy nehezen én is eljutottam oda, hogy megírjam a Sörtúrával kapcsolatos élményeimet.

Az előttem nyilatkozókhoz csatlakoznék én is: A SÖRTÚRA ÜTÖTT!!! :D Mint azt a körlevélben is említettem, kellemesen telt az ominózus péntek délután/este már csak azért is, mert szép számmal jelentek meg ismerősök és ismeretlenek is, ami jó érzéssel töltötte el sörre szomjazó májamat. Szerintem teljesen officiális volt az egész rendezvény már csak azért is, mert sokan jöttek velünk végig a megváltást és sikerélményt jelentő Zöld Pardon nevezetű omlás komplexumig. Mondhatnám azt is, hogy a Zöld Pardont egy klasszikushoz műhöz lehetne hasonlítani..."A híd túl messze van" című remekmű szerintem hűen tükrözi a ZP szerepét, mondhatni egy új szállóigévé vált számomra (és szerintem sokan érezték hasonlóan a helyzetet a túra vége felé :) ) "A Zöld Pardon túl messze van"!!! :D

Azt kell mondjam külön örömmel és büszkeséggel töltötte el a szívemet az a látvány, hogy sörtúrás pólóba bújt fiatalok nagy csoportja kissé ittasan a körúton vonul. Úgy éreztem, ezért az érzésért már megérte az egész és legszívesebben minden héten megismételném. Természetesen ez nem igazán lenne jó ötlet, mivel egy Sörtúra kellő mértékben leterheli a szervezetet és tudományosan bizonyított tény, hogy túúúl durva lenne. :D

Külön örömmel töltötte el a szívemet az a kis fűszerezése a dolgoknak, amikor néhányan önnönmagukra szerettek volna rászorozni és a sör mellé/helyett egy pálinkát is ledöntöttek. Ennek a merész, de reménytelen vállalkozásnak Balázs barátom lett az első áldozata, amikor is a 11. "kombó" letaszította a masszív alkoholizmus mélységeibe. :) Hozzá kell tennem derekasan állta a sarat és csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy a ZP-nél már hiába kerestük az ingyen Szebeni Ászok kackiásan hűs ízét, már csak a sör és Balázs hűlt helyét találtuk. :D

 

Voltak olyanok is, akik szervezték a többieket, és voltak olyanok is akik dokumentálták a dolgokat. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Petyának, aki közzétette az elhíresült Peter Parker fotókat.  Köszi Petya! :) Továbbá mindennemű fotót szívesen fogadunk a sortura09@gmail.com címre.

Ez volt az én Sörtúrám...amennyiben még eszembe jutna valami elfeledett emlék, akkor leszek oly merész, hogy megosszam azt Veletek!

Egi van! :)

 

 

Geri szervez és irányít, de már nem szomjas :)

A bejegyzés trackback címe:

https://sortura.blog.hu/api/trackback/id/tr811201861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.