A héten jöttem vissza a Balaton Sound nevű elektronikus kultúrrendezvényről, melyről fogok egy cikket irni a "fesztiválozás depresszív hatásai" címmel, de most inkább a sörről irnék, amit ott lehetett kapni.
A Heinekent mint márkát szeretem. Zsír az üvege, nagyon jók a reklámai, palackjai, és ráadásul a sopronban csinálják. Szépek a színei, alapvetően letisztult marketingje van. Mivel jó magamat is megcsapta a szakbarbarizmus szele a márkát meg a terméket erősen el tudom választani.
A Heinekent mint sört utálom. Ócska középsör, mely arra jó, hogy plusz hatvan forintért megvásárolod az egyik helyi sör vizezett változatát.
Balaton Sound neve hivatalosan "A Heineken bemutatja: Balaton Sound fesztivál Balaton Zamárdiban". Így kénytelenek voltunk néha néha ezt inni. No, az esték a koktélok mjegyében teltek, elsősorban pont a sör márkája miatt, de egy-egy napot végig hédereztünk egy egy jó korsó (ja igen, 4 deci sört mi a faszomért hivnak korsónak?!?!?!?!?!) sör mellett.
De nem adta. Annyira nem, hogy amint kisütött a nap, és kinyitott a borfalu, a 450 ftos 4 deci sör helyett vettük 5 dl 3/2-es Rosé fröccsöt 1000 Ft-ért (mondjuk ez is bunkóság, de itt legalább leálltunk aborászal spanolni, aki tök érdekes sztorikat mesélgetett, és a harmadik után meghivott 1-1 körre szoval megérte).
Szóval hazafele az autóban csak az jutott eszembe hogy a Heinekent továbbra sem szeretem. Nagyon nem kaptam, a sör meg nagyon nem adja. Bocs.