Gondolom mindenki vonult el már az élettől napokra, úgy hogy elvág minden szálat a nyilvánossággal, az ismeretlenség leple alá bújik, felvesz egy új arcot, hisz senki nem ismeri őt, és 3-7 napra átváltozik fesztiválozóvá. Itt nem csak a legszűkebben vett zenei összeröffenéseket értem, ez lehet 5 nap a haverokkal a Balaton partján, egy gólyatábor, vagy csak egy hosszú hétvége a vidéki parasztházban.
Ekkor mindenki kicsit felszabadul, nyitott lesz az újra, könnyebben ismerkedik, hisz van bennük valami közös (Le fesztivál), új dolgokat próbál ki - olyanokat, amikről egy kedd du. a Combinoról leszállva csak megvető gondolatokat nyekeg -és a kedvencem : délután iszogat. Kevés jobb élmény van, mikor megengedheti magának az ember, hogy du. 2 kor egy finom Rosé Fröccsel kezdjen, leheveredjen a fűbehomokba', héderezzen a haverokkal, csajokkal, miközben hagyod hogy a megkapjon a nap, és megfáradj a fröccstől.
Nos ezt nyomjuk jópár napig, szarunk az életre, az e-mailjeinket nekifutésból "mark as read" opcioval látjuk el, és nem gondolunk semmi negatívra ami lehúz. Aztán jön a záróbuli, akkor már kicsit kivánjuk a házikosztot, a saját ágyunkat, és legalább 3 óra egybefüggő alvást.
Reggel felkelsz, a szállodai szobád el kell hagyni. Büdös vagy, ruháid szanaszét a csaj ruhái is. Kinos bucsuszkodás, persze, keressük egymást, plusz egy valaki a wiw-en. zuhanyra talán még van idő, összeöntöd a cuccokat, és hidratálsz, hidratálsz, hidratálsz. mire lekóvájogsz a cumókkal már ismét izzadsz tolja ki magából a szervezeted az alkoholt. Összeszeded magadat, hogy vezess. Minden túl fényes, gyors, hétköznapi. Csörög a telefon, munka ügy, bazeg, fel kéne venni, de azt se tudod hirtelen miről van szó. Helyeselsz, majd megkéred udvariasan, ugyan irjon egy e-mailt arról amit beszéltünk, hogy emlékezz is.
Otthon vagy, saját ágy, házikoszt, mocskos ruhák, színes program, teregetés, fehér program. Du 2., hiányzik a fröccs, a napsütés a fűbehomokban, a többiek röhögése. Üresség kong a napodban. Fekszel az ágyadban, de hiányzik a nagyszínpad elemi basszusa, a progresszív ritmusa, a minimál beteg effektjei. Csend van, ami kell, de már hiányzik a sok ember, a pörgés. Kapod a tökfőzeléket, de te csak a szendvics guru óriáspalacsintájára vagy a panini ócska melegszendvicsére tudsz gondolni. Aztán este felhív az egyik cimborád: Efott, 3 nap mulva Karányi, van kocsi, és egy üres hely. Elmosolyodom, rávágom hogy igen, már tudom is mit veszek fel, és hogy ez biztos Jack&Coke este lesz. Újra élek. Még 3 napig biztos!
