Egy jó ideje nem ittam sört. Egész egyszerűen nem kívántam. Vezettem, vagy ha már végre nem én ültem a szopószéken kirúgtam a hámból és csak longdrinkeztem, így nem jutott alkalom a sörre, emellett a hideg se segíti a kívánalom feltámadását.

Egészen a ma estéig. Hazértem, és megláttam a 0,33-as csavaros tetejű Drehert, és ismét kívántam. Éreztem, hogy ebben a percben engem egy prémium csomagolású horeca Dreher tud újraéleszteni és értelmet adni az est további óráihoz

Amint belekortyoltam a nedübe feljött minden sörhöz köthető emlék amely valamiképp a télhez kapcsolódott. Az hogy az erkélyről a buli előtt behoztuk a sört, nehogy megüsse a torkunkat, hogy vacogó kézzel fogjuk a cigit és a sört az erkélyen, mert alrt bent mégsem dohányzunk. Hogy sokkal jobban esik a sör vége, mintha a nyári tikkasztó hőségben innám meg, és hogy mennyire könnyen csúszik a Borsodi Bivaly, és a barnasörök. Apropó a holnapi ebéd egy finom kis disznóborda barna sörrel öntözve - a sör nélkül még kaja sincs.

Te jó ég, - csapok a fejemhez- Karácsony nincs sör nélkül, erre a nagy Karácsonyi Családi Alkohollista írása alatt nem gondoltunk. Aztán visszatekintek a szekrény mellé, és látom kikandikáni az üveget az alig megbontott  Dreher 0,33 horeca zsugorból... Huh... Még 31 db...Egy ideig kihúzom.

Uraim jegyezzék meg, kevés olyan szituáció van, ahol nem tudjuk megindokolni a sör fogyasztását, de Karácsony három napján egy ilyen sincs.

Ne felejtsék ki a kosárból.