Túra a sörök világában

Sörtúra

Sörfesztivál a Bálna gyomrában

2015. május 28.

 vi_belga18.jpg

Nemrégiben került megrendezésre a VI. Belga Sörfesztivál, aminek idén szintén a Bálna gyomra és remek kilátás adott otthont. Egy gyors látogatásra néztünk ki, de szívesen maradtunk volna még.

Mindenki ismeri a belga söröket, amik már akkor a sörkedvelők kedvencei voltak, amikor itthon még csak nem is hallottak kézműves magyar sörökről és sörforradalomról. A belga sörök az én szememben mindig is a magas minőség és a kuriózum kategóriájába tartoztak és ez azóta sem változott. Ha belga sör, akkor pár szó jut eszembe: trappista, duvel, kasteel rouge, gyümölcs, meggy, tripel hop, chimay, belga sörök háza, söntés. Ezekből nagyjából ki is lehet találni mik jelentettek maradandó élményt.

Az idei fesztiválon szokás szerint rengeteg sör volt terítéken, ezeket most nem sorolnám fel újra, ITT elolvashatja mindenki. Nem sokat változott a rendszer sem, hiszen nincs külön napijegy vagy bérlet, hanem aki megvette a logózott poharat az bármikor szabadon jöhet-mehet a fesztivál időtartama alatt. Zsetonokkal lehet csak sört venni, 1 zseton 600 Forint. Nem mondanám, hogy drága, de azt a plusz infót szem előtt tartva, hogy 2dl egy adag már azért kicsit felszisszenek. Be kell vallanom, hogy az ételeket meg sem néztem, túl sok jó sör volt ahhoz, hogy rövidke látogatásom alatt elkalandozzak.

“Welcome drink”-nek egy Gallica Premium Pils sörrel lepték meg a kilátogatókat, ami bennem nem hagyott túl mély nyomot (valószínűleg a pils-ek iránt tanúsított egykedvűségem az oka ennek) 3 sör volt tervbe véve, amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni, ebből kettőt sikeresen be is húztam. (meg még másik hatot mellé) A kettő a Delírium Argentum (IPA) és a 2015-ös Duvel Tripel Hop (ale) volt, amik nem is okoztak csalódást. Olyannyira, hogy az Argentum egy óriási kedvenccé is válik valószínűleg.            

Ezek mellett még több mindent is sikerült kipróbálnom, amik között voltak "jó", "zseniláis" és "többet nem" érzésű darabok is vegyesen. A "többet nem" érzést a Green Killers IPA képviselte, ami nagyon kecsegtető névvel rendelkezett, de ezt leszámítva gyorsan túltettem magam rajta. Nem hozta azt megvilágosodást, amit egy hazai kisüzemi IPA tud adni és hát az a mérce most nálam. A Petrus standján viszont kicsit leragadtam, mert a Petrus tölgyfahordóban érlelt gyöngyszemeibe (Petrus Aged Red és Petrus Aged Pale) beleszerettem. Ugyanitt volt szerencsém a Wittekerke termékcsaládot megismerni, ami egy belga búzából (Rosé) és egy málnás búzából állt és mindkettő egy zseniális búzasört rejt magában. Alapvetően szeretem a búzákat, de a Rosé elnevezés miatt kicsit kétkedve kortyoltam bele a pohárba. Szerencsére kellemes csalódás volt. 

Az üvegpoharakat néhány pultnál is voltak olyan kedvesek és elöblítették, de az sem jelentett problémát, ha ezt nem tudták megoldani, mert idén is volt pohármosó szoba, ahol egyszerre akár 4 poharat is fel lehetett készíteni a következő kóstolásra. A rendezvényen volt továbbá sörpingpong is, amivel már többször is találkoztunk és örömmel konstatáltuk, hogy már ide is betört a játék. Bár a sörös fesztiválok közül talán ehhez passzolt a legkevésbé ez a sport szerintem.

A végére hagytam két olyan témát, ami kicsit felbosszantott és rányomta a bélyegét a rendezvény egészére. 

A tény, hogy a sörök többsége üveges kivitelben kóstolható egy fekete pont nálam (mint Pifnek és Zsombibácsinak), bár részben értem az okát, de nem tudok egyetérteni vele. Dolgozott kint jó pár ismerős is, akik elárulták, hogy az üvegek van, hogy fél órát is állnak a hűtőben megbontva, ami sosem tesz jót egy sörnek, főleg a jó sörnek, amit ízlelgetne is az ember. Vagy az adagok mértékegységén kellene változtatni (hiszen az üvegek nagy része 0,33-as tehát lehetne ez a pohár mérete, persze nem 600 Ft/zseton árért) vagy valami egyéb megoldással kiküszöbölni ezt, mert szerintem méltatlan egy jó belga sörhöz ez a bánásmód.

A második fekete pont viszont ténylegesen orvosolható lenne és nem idén jött elő ez a probléma először. A kiszolgáló személyzet sokszor azt sem tudta, hogy milyen sörtípus az amit kiad! Egy sörfesztiválon dolgozó ember nem tudja, hogy milyen sört ad ki a kezei közül? Éppenséggel az is lenne ezeknek a fesztiváloknak a célja, hogy azok is kérdezhessenek a sörökről, akik eddig nem annyira ismerték a különböző típusokat és talán meg is szeressék ezeket. Szintén ismerősöktől kérdeztem, hogy milyen oktatást kaptak mielőtt beálltak a csapok mögé és gondolhatjátok mi volt a válasz. Max 2 napos szuperintenzív tréningen le lehet oktatni az embereket legalább annyi infóval, hogy mit adnak az érdeklődőknek. Nem sörnagymestereket kell csinálni belőlük, csak szimplán alap dolgokat megtanítani nekik. Természetesen a probléma megoldása nem rám vár, hanem a szervezőkre, de szerintem egy ilyen fesztiválra, ilyen sörök mellé kijárna az, hogy a pultosok is tudják mit itatnak a vendégekkel.

Nem szeretném rossz szájízzel zárni a beszámolót, mert összességében jól éreztem magamat és szívesen maradtam volna még kóstolgatni, de annak ellenére, hogy a VI. fesztivál ment le még mindig lenne mit javítani a dolgon. Például nagyon örömteli lenne, ha lehetne vásárolni a kóstolt sörökből (akár zsetonért, akár a halott embereket ábrázoló papírokért) és hazavinni további kóstolgatásra. Én szeretem hazavinni azt a sört, ami tetszik és az olyan válasz elveszi a kedvem a későbbi utánajárástól, hogy "majd itt és itt meg tudom venni a fesztivál után". 

Jövőre újra teszteljük a fesztivált, de ha addig is bárki megszomjazna, akkor a Söntésben vagy a Belga Sörök Házában bármikor kedvére válogathat a sörfeszten megismert sörök közül.

A bejegyzés trackback címe:

https://sortura.blog.hu/api/trackback/id/tr537496496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.