Az egész egy csendes, átlagos tavaszi koraestén kezdődött, mikor Bálna barátommal a Nyugati térről elndultunk, hogy a Mester utcai Chili-ben elköltsünk egy békés sört hű fegyverhordozónkkal Szaszával. Mivel egyikünknek sem volt dolga, és meg akartunk nézni egy két boltot a körúton, így úgy döntöttünk elsétálunk amíg van kedvünk, és csak akkor szállunk villamosra, ha már elfáradtunk.
Az első 21 méter után mind a ketten úgy gondoltuk, hogy jól esne egy finom uti sör, csak azért nehogy kiszáradjunk a nagy loholásba.
Nos nem kell mondanom, nem szálltunk villamosra, és benéztünk a legtöbb csehóba, sörbárba, kocsmába, és végül (kissé megcsúszva) a Chilli-ben kötöttünk ki.
Az ötlet - egy jóféle, azóta renoméjában származása miatt megkopott Zlaty Bazant mellett -adta magát. IGYUK VÉGIG A NAGYKÖRUTAT!
Megjegyezném ez nem is igazán ötlet volt. nem is jött. előttünk magasodott. hirtelen ott volt, és éreztük, hogy hatalmas űrt jelent ivókultúránk kis világában. egy fal, amit egészen eddig sok-sok fáradtsággal megkerültünk, ahelyett hogy kinyitottuk volna a rajta tátongó ajtót.
Nem is kell mondani az addigra négyesre szaporodott társaság (Aans is csatlakozott) azonnal érezte, ez itt egy történelmi felkiáltás. Ez egy olyan kihívás mint a Budapest- Bamakó metró megépítése. És elhatároztuk, hogy ezt mi négyen "végigisszuk".
(a következőkben leírjuk hogy duzzadt tovább a társaság, és a tervezés folyamatát)
