Engedjétek meg, hogy in medias res, egyből beletenyereljek a sztori közepébe...
Szóval. Körülbelül 2 hete megbeszéltük a hadsereggel, hogy levonulunk a Kópiába. Ennek roppant egyszerű oka van, hiszen kedden, szerdán (amelyek ugye BL-napok) minden (de tényleg minden!) rövid ital 350 (Szaszásan szólva: "HáromCCCÁ-ötven!!!") forintba kerül. Ezt azért ugye vétek lenne kihagyni! Ígyhát mi sem tétlenkedtünk, és adtunk egy izmosabb befecskendezést a májunknak... Nagyon azért nem bonyolítottuk túl a menüsort. Roppant puritán módon, vagy csak szimplán magyarosan: Zsindelyes cserkó és Borka (a Borsodi becézett formája:D) duóval súlyzóztunk. Túl nagy fantáziával nem kell rendelkezni, hogy rájöjjön az ember, így elég gyorsan bele lehet huppanni a mészárszékbe... Bizony nekünk is sikerült. Viszont volt egy óriási bökkenő az estében! Záróra: 23.00!!! Mi van??? De hiszen szegény Geriék csak most zendítettek rá a B menüre (Jameson + Bőcsi italremek)! Ez van. Volt még kb 3 golyó a csocsóból, amit próbáltunk minél tovább kihúzni, igaz, ez rendkívül egyszerűen kivitelezhető projekt volt, mivel mindenki durván 50 figurát látott cikázni a jó öreg, kissé rozoga Garlando asztalon. Gyors búcsú a kocsmárostól, aki egyébként jobban sajnálta, hogy be kell zárnia, mint mi. Eszméletlen a pali. Töri tanár volt, de sajnos ő is a létszámleépítések áldozatául esett. Ezt mondjuk mi annyira nem sajnáljuk, mert szomorú kimondani, de manapság nagyon ritka a jó vendéglátós (rajtam kívül persze:D). Summa summarum, mondhatnák lesarkítva úgy is: Köszönjük fletó, hogy egy ilyen nemes lelket sodortál az alkoholizmus legsötétebb bugyraiba!
Tehát kifaroltunk a Kópiából, és mivel imponáló a helyismeretünk ill. tájékozottságunk, ha ivóról van szó; egyből a kb 50 méterre (3 korty sörre) fekvő Bastille-t jelöltük ki kettes számú megállónak és/vagy héderlyuknak. Őszintén szólva, ahogy betoppantunk, sajnálatos módon nem éreztem túláradó őszinteséget a pultos leány mosolyában, ahogy a mi üdvözlésünket szolgáló "sziasztok" szó elhagyta puha, telt ajkait. Ez van! Mindenki nem rajonghat értünk, ugyebár? Mi persze fittyet hánytunk mindezen apró, nonverbális jelre, és lehuppantunk az általunk kedvelt sarki ülőalkalmatosságra. Ezzel egyidőben pedig kezdetét vette ámokfutásunk, melyet picit részleteznék. Körönként, mely jelen esetben 6 sört jelent, átlagosan 2 üvegkorsó vízszintes pozitúrában landolt az asztalunkon, amit ugye a laikus is tud, hogy ez bizony nem a természetes előfordulási helyzete a serecskének. De nem nálunk! Különben nem is értem, mi volt velünk, hiszen ez azért durva. Az a sok kárbaveszett nedű, még most is bele facsarodik a szívem... Ja és nem utolsó sorban szegény pultoslányok! Őszintén szólva én már rég kipenderítettem volna magunkat, de hiába! Biztos megfogta őket enyhe alkoholgőzzel tarkított sármunk, és ragaszkodtak a társaságunkhoz!
Két héttel később: Mit adj Isten? Tegnap ismét megejtettük eme kalandosnak ígérkező Kópia-Bastille utazást. Kópia a szokásos forgatókönyv szerint zajlott: pálinka, whiskey, söri-möri, kinek, mihez volt hajlandósága. Csapos barótunk már az ajtóban állt, és lelkes kézrázással üdvözölt minket. Végre egy hely, ahol megbecsülik és tisztelik az alkoholistát. Hiába, nehéz szakma! Ám amit záróra, egyben a Bastille bevétele után kaptunk, az azért minket, edzett kocsmázókat is szíven ütött. Gyakorlatilag halálfélelem ült ki pultos leányunk helyes kis pofijára. "Úr Isten! - mondta - Ugye nem fogjátok ugyanazt csinálni, mint múltkor???" És ebben a röpke két mondatban egyszerre érezhettünk megvetést, haragot, kérdőre vonást, fájdalmat és még sorolhatnám. Őszíntén szólva nem esik jól az embernek, ha leírják, pedig anno tényleg csak rosszul jött ki a lépés. De mindegy. Ezt próbáld meg vak készen, épp eszű érvekkel alátámasztani! Nekünk sem ment, nektek sem menne. Azért sorozatos pardon-csokrokkal próbáltuk elhalmozni a hölgyet, akinek jég szíve érezhetően kezdett olvadni, és ezt nem a szesz keltette optimizmus mondatja velem! Ami pedig méginkább megörvendeztethette: végre sikerült lehoznunk a tegnapot nullára, azaz nem borult egyszer sem a "bili"! Nehéz volt, de megcsináltuk. Igen, igen!!!
Hát röviden ennyit az ostromról. Illetve: B-O-CS-I mégegyszer!!!
