Ahogy ígértem előbb vagy utóbb visszatér söráztatta bal lebenyem működése. Be is indult annak rendje és módja szerint, de az emlékek nem jönnek:)! Ezért kell hagyatkoznom a velem túrázok emlékeire, mert csak ők tudják igazán, hogy és mi történt ott éjjel.

Ott tartottam, hogy a 11. helyen láttam meg a fényt az alagút végén. Mint kiderült a további helyeken is próbálkoztam a sörívással, de jobbára csak sétáltattam a korsókat. Ezúton is elnézést kérek minden kocsmatulajdonostól, akit megkárosítottam egy-egy pohárral, korsóval. A velem tartó és rám vigyázó hölgy nyilatkozata alapján a Pubi volt az utolsó helyszín, ahol sörrel látták az elkövetőt:), vagyis engem. Onnan egy erős séta a Petőfi bridzsen át, majd a szakadó monszun, végül kocsiba beeeeee, ablakot leeeeeee...a többi meg nem tűri a nyomdafestéket. Itt tuti pixelforradalom lenne, ha leírnám!

Ha összegeznem kellene a rendezvényt: túúúúl jó volt, én jövőre is megyek:)! Főleg, hogy a másnapot egy erősebb Szeparéval megspékeltük, amolyan AFTERként ugye p.G., Bálna, Dani? A MILF-ek és a leánybúcsú esete, na meg a mellkasról nyalt Mojito...

Azok a régi szép idők, amikor kisfiús bájjal hódítottam!