Szerintem mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy január lévén az egyetemista közösség egy vizsgaidőszak nevű betegségben szenved. Ezt némelyek úgy értelmezik, hogy kevés alvás, sok tanulás, semmi szórakozás. Már most a mi baráti körünk nem éppen sorolható ebbe a körbe, ezért ők a másik népes táborát erősítik az egyetemistáknak, akik a vizsgaidőszakot is szinte mintegy alkoholos italok fogyasztására tökéletesen megfelelő alkalomnak élik meg.
Tudva levő, hogy majdnem minden egyetemnek megvan a maga külön bejáratú szórakozóhelye ahová mindig járnak, mert A.)közel van; B.) occsóért kaphatsz piát a diákoddal; C.) ingyenes a belépés a diákoddal vagy D.) igazi egyetemista és megy a tömeg után.
Van Gödöllőn egy szórakozóhely, ami a Sörtúra Csapat szívéhez közel áll és ebből az okból kifolyólag elég sűrűn járunk oda. A helynek elég beszédes neve van és így szerintem sokkal érthetőbb a vonzalmunk is. Ezt a helyet AGYMOSODÁNAK hívják.
A kellemesen hosszúra sikeredett bevezető után belevágnék a lecsóba. Előző szerdán is volt szerencsénk eleget tenni a meghívásnak, hogy omoljunk Gödöllőn baráti körökben. Erre a felkérésre összeszedtük kicsiny, ám annál lelkesebb társaságunkat, Szasza, Aaans és Én, és elindultunk meghódítani Gödöllőt.
Egy lightos héder-krúzin (ez az utazást jelenti szabadfordításban) átélése után megérkezvén célállomásunkra az első gondolatunk valami alkoholféle beszerzése felé terelődőtt. A helyi hipermarket felé vettük hát az irányt, ahol célirányos haladás eredményeképpen megtaláltuk a keresett részleget. Rövid "brainstormingolás" és matekozás után a rum-cola kombó mellett döntöttünk, amit a Szaszával megfejeltünk még egy adag punksörrel is. :D
A gödöllői barátokkal kiegészülve, alkohollal felszerelkezve nekiláttunk fogyasztani. Kisebb mennyiségű alkohol elfogyasztása után elérkezettnek láttuk az időt, hogy tiszteletünket tegyük a Mosiban. Innentől kezdve már a szokásos forgatókönyv érvényesült: ivás, tombolás, lenyugvás, még egy kis levezető ivás. :) A Mosi, mint mindig most sem jelentett csalódást, bár kicsit kevesebben voltak a megszokottnál, de a keménymag szerencsére alkalomhoz illő állapotban (mocsokrészegen) megjelent. Az estét nyugtával zártuk.
Ki itt aludt, ki ott.
Én személyszerint elindultam hazafelé reggel, mert úgy éreztem nekem nem árthat a BKV sztrájk és jobb lenne ismerős környezetben elaludni. Ez egy elég merész vállalkozásnak bizonyult, de így sikerült még reggeliznem a Bady Hami nemes intézményében. :)
Slusszpoénként hozzátartozik még a sztorihoz, hogy a gödöllői HÉVen szerencsém volt elbeszélgetni 1 BKV ellenőrrel, aki szerette volna, ha sztrájk idején veszek 1 jegyet. Ez a jegy nagyjából 100 Ft lett volna, de a magyar nyelv választékos használatával elmagyaráztam neki, hogy nem szándékozom kifizetni még ezt sem. Pár percnyi nyelvészeti orgia után (természetesen a HÉV tömve volt :) ) abban maradtunk, hogy mormogott valami nem túl szépet és tovább állt felismervén hatványozottan hátrányos helyzetét.
Kellemes kis lezárása volt a bulinak! :D