Azt nagyon nem kell részleteznem egy fővárosi illetőségű egyénnek sem, hogy csepelinek lenni egyfajta életstílus, életérzés. Nekünk van Víztornyunk, HÉV-ünk, Kis-Dunánk és Nagy-Dunánk, Bady Hamink (hú de éhes lettem:D), sőt még a TSz-ünk is áll! Van továbbá bicajunk, motorunk, teherautónk és természetesen van SÖRünk is!!! Ez pedig egy igazi lokálpatrióta csepelinek elengedhetetlen a munkás hétköznapok délutánjain a relaxáció szempontjából.
Szóval Szebeni Ászok. Talán nem meglepő, de gyerekkoromban eme nedű habkoronáját bizony már előbb nyaldostam, mielőtt megtudtam volna, hogy létezik Borsodi, Dreher vagy Soproni. Szeretett Apukámék vidáman hörpintgettek az akkor még jellegzetes hálóval borított műanyag palackból a gigantikus ulti-csaták közepette. Csak ámulva és egyben méltatlankodva néztem őket, hogyan lehet nem, hogy sörből, de bármilyen folyadékból pár óra alatt több litert elfogyasztani… Azóta sikerült ezt a nem éppen lehetetlennek tűnő missziót többször is teljesítenem. Szebeni Ászokkal is. Legutóbb 2 hete, vasárnap az ESMTK-FERENCVÁROS NBII-es labdarúgó viadalon, melynek kicsiny Szigetországunk adott otthont. Őszintén szólva, aki ismer, az tudja, én napokkal a mérkőzés előtt már be vagyok zsongva, de ha a XXI-ben birkózik meg a Fradi aktuális ellenfelével, azt kiemelten kezelem mindentéren. Ez akkor sem történt másként! Már sípszó előtt két és fél órával róttuk önfeledten az ismeretlennek nem éppen nevezhető terepet. Abba a kiváltságos helyzetbe csöppentünk, hogy mazsolázhattunk a jobbnál-jobb, olcsóbbnál-olcsóbb csepeli korcsmák közül. Mivel szinte csak szigetlakók alkották galerinket, elég hamar, vita nélkül eldőlt, hogy a Rizmajer Serfőzde lerakatát választjuk héder-helyszínnek, ahol is az itallap legtetején óriási Szebeni Ászok felirat ágaskodott. Jöhet az első kör, mondtuk. Félliteres, kecses üveg, a címke kicsit félrecsúszva, de sebaj, a miénk. Az íze pedig még most is csak pozitív emlékeket ébreszt bennem. Könnyed, önfeledten fogyasztható, kissé karakter nélküli tipikus nyári szomjoltó komló-szörpöcske. Gyakorlatilag korlátlan mennyiségben fogyasztható, ennek csak a helyi toi-toi- illetve bokorkapacitás szabhat határt, ezért is vágtam rá, hogy klasszikus focisör, amikor is a minőség kontra mennyiség-mérleg az output irányába billen el erőteljesen!
Apropó íz! Tényleg egyedülálló a magyar piacon. Nagyon könnyed, kesernyésnek semmiféleképp se nevezhető, kicsit limonádés, savanykás íz, kell ennél jobb a kánikulában? 4,3-as alkohol tartalom, szénsavtúltengésről pedig ne is beszéljünk. De pont ettől jó. Félreértés ne essék, én eme röpiratért egy pikoló szebenit sem kapok ingyen, de ami megérdemli, az igenis kapja meg a dicsérő szavakat. A méretpaletta is roppant szimpatikus: fél, egy és két literes kiszerelésben is elérhető. Természetesen minél nagyobbat veszünk, annál ideálisabb üzletet köthetünk a csapossal. (A 2l-es csak 400 Ft!) Negatívumnak hozhatnám (ami gyakorlatlan sörkatonák esetében riasztó lehet), hogy bizony a másnap nem a legkellemesebb, sőt! Kimondottan fájdalmas! Konkrétan én is közel voltam, hogy besírjak! De ki tudna erre a klasszikus „mädchen-bier”-re haragudni. Főleg, hogy tíz utcára tőlem főzik ezt a kellemes üdítőitalt.
Biztos akad olyan sznob-serivó kollega, aki soha nem próbálná ki a szebenit, de azt csak sajnálni tudom. Őszintén! Mit várjunk egy klasszikus, kisiparos, alacsony költségvetéssel működő magyar serfőző cégtől. Még ennyit sem. Szóval összegezve a leírtakat, a szebeni egy szerethető, maximálisan fogyasztható, remek ital, főleg ezeken a forró, nyári napokon.
