Mostanában költséghatékonysági célokból át kellett struktúrálni ivási szokásaimat. Ez sok áldozattal járt, életmódot váltottam. Valahogy mindig amikor valamit újra kell gondolni, az ember először megpróbálja a kisebb elemeket megvariálni, aztán rájön, hogy nem a kétforintos tételekhez kell hozzányúlni, hanem a tízezresekhez. Így kezdtem a koliban szendvicseket zabálni melegkaja helyett, teázni minden egyéb itallal szemben (persze napközben), illetve futni az edző bérletem nagy örömére. Szóval a gyökereknél változtattam meg ivási szokásaimat és találtam egy remek kiskaput.
Általam igen gyakran látogatott egyetemi klub itallapja egyik kicsi sarkában eldugva van egy telefon bekapcsológombjánál nem nagyobb felirat: Absinth. Mellette egy szám és egy mértékegység: 400. Ft. Ez annak fényében mindenképp előnyös ajánlat, hogy a korsó sör 350 (és Borsodi...brrrrr), és ez 70 fokos. Mellé egy hajlított villa, kockacukor (először megkérdeztem a pultost, hogy "Mi van bazeg, lónak nézel?!"), mentes víz, és tűz ("kösz, nem dohányzom..Mi nyulkálsz a cukorhoz..jáááj, hogy ez ezért van!"). Rá a víz, és a martinis pohárban zöldes opál nedű vigyorog vissza. A nyilvánvalóan nem a világ élvonalába tartozó márkájú abszint egészen különleges fílinget ad. Az íze ennek is egészen különleges (kiborulok az Ouzo-tól, és ez arra hajaz, de ennek van vmi finom utóíze), laza vagy, mert nem sört, vagy müanyagpoharas longdrinket szorongatsz, és úgy borolusz mint részeg pecás a Dunakanyarban.
Második alkalommal tartottunk zöld partyt, de mostmár divatot csináltunk, kezdenek minket másolni. Eddig egyetlen ember ivott abszintot az egyik biztonsági őr (úgy mint Torrente: Béci még egyet? - Áááh, hülye vagy, már dolgozom!), a héten két havi fogyasztást generáltunk.
Azt hiszem kicsit jobban beleásom magam az abszint sztoriba.Nehogy írjak róla egy posztot....
