Üdvözlök minden sörivót és bármi ivót. A blogalapító kistársadalmunknak csak Blazsej, de mások megtalálhatnak Pintarics néven is. Csepelen születtem, az akkori szigetországbéli kórházban.  Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a panelrengetegből szabadult, a nagyvilág felé kacsingató sörimádó polgár vagyok. Már ideje korán megismerkedtem a sör remekekkel, ami nem meglepő, hiszen minden hétvégén bejártam a Totó, Kapufa, Gólvonal útvonalat, amely minden alkalommal keresztezte délutáni sétánkat az éppen aktuális béke téri Csepel-Kordax rangadóra. Igaz ebben az időben csak szemléltem, ahogyan családom felnőtt tagjai ízlelgették azt a gyönyörű aranysárga nedűt, amelyet akkor méla undoral utáltam. Aztán teltek múltak az évek és kiteljesedett a szerelmünk. Így lehet az, hogy a Totó, Kapufa, "Gólvonal" útvonal még mindig él és élő is marad. Sörben mindenivó vagyok, gyakorlatilag a lágy délutáni lémonádé Kanizsai-tól kezdve a határ a csillagos ég, de hű vérbeli csepeli lakosként, nem mehetek el szó nélkül, Csepel kertvárosi nedűje mellett, ami nem más mint a Rizmayer Sör. Következő írásomban búzaszemekre szedem az igaz csepeli sört!!!

A következőkben ejtenék pár szót egy olyan seritalról, mely már kikopott a pesti közértek polcairól. Talán egy-két fossiliája azért még megtalálható mondjuk a jászkarajenői szatócsboltban, de ez erősen kérdéses. Egy szó, mint száz: Fradi sör!!!

Hát igen. Ilyen is volt. 2003. március 13. Hétfő. A Dreher Sörgyár bemutatta a várszegi-éra egyik talán legellentmondásosabb darabját. Pedig hogy vártuk? Azután meg hogy felcsillant a szemünk, amint megpillantottuk egy pénteki fociról hazafele menet a Gaba ABC-ben? Mondanom sem kell, mint az oroszlán, mikor megpillantja prédáját, egyből lecsaptunk a szinte még meleg készletre. Gyors fizetés, és még gyorsabb pisszenés. Felcsigázva vizslattuk egymás tekintetét. De nem jött az a bizonyos big boom. Nagyon nem! Lehet, hogy akad olyan maláta koktélt szürcsölgető bajtársam, aki megkövez ezért, de ki kell, hogy mondjam: nem túl ízletes! És most bizony szükségem volt a kék rendszámos, diplomata énemre. Mondjuk ki! Ótvar! Vékony "íz", leginkább egy etilalkoholos szikvízhez tudnám hasonlítani. Sajnos ez van. Az ötlet maga viszont óriási volt, főleg nekünk, akik élünk-halunk a zöldekért. Csak sejteni lehet, hogy eme méltán elfeledett söröcske az akkori karvaj-marketing áldozata lett. Hiszen ha kicsit több időt szántak volna arra, hogy milyen ízű is legyen a nektár, amit beledobozolnak, valljuk meg, sokkal monumentálisabb sikereket érhetett volna el. De sajnálatos módon ez túl sok fenti embert nem igazán foglalkoztatott, ám a minél előbbi profit realizálása (és az a bizonyos arannyal megtömött bőrszütyő felduzzasztása) annál inkább.

Most ahogy nézegetem a dobozt, előtörnek az emlékek. A kép szerintem bingó, annál is inkább, mivel egy Fradi-újpest derbi előtt kattant az objektív. Szín: jó, igaz sok laca-faca ezzel azért szerintem nem lehetett, hiszen csapatunk színe predesztinálta a csomagolást. Tehát a zöld az zöld. Felirat: na ez már isméltelten sugall egyfajta kapkodást, összecsapottságot, mert egyszerűen nem sörös! Isten lássa lelkemet, a pölöskei szörpnek ütösebb a felirata. Szerintem, aki megtervezte ezt a "díszt", az még az életében nem markolt ilyen jellegű italt tartalmazó könnyűfémdobozt. Egy bohózat! Nincs is címke motívum, pedig egy sörön ez azért alap lenne. Lásd például a Bitburgert, hogy egy non plus ultrat említsek. http://www.bitburger.de/bitburger_biere/bitburger_premium_pils/bitburger_premium_pils/index.html Ellenben volt olyan tevékenység, mely űzésére kimondottan alkalmas volt: egy újpesti kergetőzés során ezzel kilőni egy majmot, valami olyasmihez volt hasonlítható érzés, mint amikor a filmekben ezüst golyóval lövik ki a vámpírt. Itt nyugodtan említhetjük egy lapon alkoholos szódánkat az ezüsttel...

Na jól van. Nagyon nem akarom tovább bántani a Fradi sört, hiszen mégiscsak a miénk. Tudom jól, olyanról, ami már nincs köztünk, vagy jót vagy semmit, de hát ami igaz, az igaz. Különben is a liláknak soha nem volt saját italuk, se jobb, se rosszabb. És ez azért nagyon jó!

Engedjétek meg, hogy in medias res, egyből beletenyereljek a sztori közepébe...

Szóval. Körülbelül 2 hete megbeszéltük a hadsereggel, hogy levonulunk a Kópiába. Ennek roppant egyszerű oka van, hiszen kedden, szerdán (amelyek ugye BL-napok) minden (de tényleg minden!) rövid ital 350 (Szaszásan szólva: "HáromCCCÁ-ötven!!!") forintba kerül. Ezt azért ugye vétek lenne kihagyni! Ígyhát mi sem tétlenkedtünk, és adtunk egy izmosabb befecskendezést a májunknak... Nagyon azért nem bonyolítottuk túl a menüsort. Roppant puritán módon, vagy csak szimplán magyarosan: Zsindelyes cserkó és Borka (a Borsodi becézett formája:D) duóval súlyzóztunk. Túl nagy fantáziával nem kell rendelkezni, hogy rájöjjön az ember, így elég gyorsan bele lehet huppanni a mészárszékbe... Bizony nekünk is sikerült. Viszont volt egy óriási bökkenő az estében! Záróra: 23.00!!! Mi van??? De hiszen szegény Geriék csak most zendítettek rá a B menüre (Jameson + Bőcsi italremek)! Ez van. Volt még kb 3 golyó a csocsóból, amit próbáltunk minél tovább kihúzni, igaz, ez rendkívül egyszerűen kivitelezhető projekt volt, mivel mindenki durván 50 figurát látott cikázni a jó öreg, kissé rozoga Garlando asztalon. Gyors búcsú a kocsmárostól, aki egyébként jobban sajnálta, hogy be kell zárnia, mint mi. Eszméletlen a pali. Töri tanár volt, de sajnos ő is a létszámleépítések áldozatául esett. Ezt mondjuk mi annyira nem sajnáljuk, mert szomorú kimondani, de manapság nagyon ritka a jó vendéglátós (rajtam kívül persze:D). Summa summarum, mondhatnák lesarkítva úgy is: Köszönjük fletó, hogy egy ilyen nemes lelket sodortál az alkoholizmus legsötétebb bugyraiba!

Tehát kifaroltunk a Kópiából, és mivel imponáló a helyismeretünk ill. tájékozottságunk, ha ivóról van szó; egyből a kb 50 méterre (3 korty sörre) fekvő Bastille-t jelöltük ki kettes számú megállónak és/vagy héderlyuknak. Őszintén szólva, ahogy betoppantunk, sajnálatos módon nem éreztem túláradó őszinteséget a pultos leány mosolyában, ahogy a mi üdvözlésünket szolgáló "sziasztok" szó elhagyta puha, telt ajkait. Ez van! Mindenki nem rajonghat értünk, ugyebár? Mi persze fittyet hánytunk mindezen apró, nonverbális jelre, és lehuppantunk az általunk kedvelt sarki ülőalkalmatosságra. Ezzel egyidőben pedig kezdetét vette ámokfutásunk, melyet picit részleteznék. Körönként, mely jelen esetben 6 sört jelent, átlagosan 2 üvegkorsó vízszintes pozitúrában landolt az asztalunkon, amit ugye a laikus is tud, hogy ez bizony nem a természetes előfordulási helyzete a serecskének. De nem nálunk! Különben nem is értem, mi volt velünk, hiszen ez azért durva. Az a sok kárbaveszett nedű, még most is bele facsarodik a szívem... Ja és nem utolsó sorban szegény pultoslányok! Őszintén szólva én már rég kipenderítettem volna magunkat, de hiába! Biztos megfogta őket enyhe alkoholgőzzel tarkított sármunk, és ragaszkodtak a társaságunkhoz!

Két héttel később: Mit adj Isten? Tegnap ismét megejtettük eme kalandosnak ígérkező Kópia-Bastille utazást. Kópia a szokásos forgatókönyv szerint zajlott: pálinka, whiskey, söri-möri, kinek, mihez volt hajlandósága. Csapos barótunk már az ajtóban állt, és lelkes kézrázással üdvözölt minket. Végre egy hely, ahol megbecsülik és tisztelik az alkoholistát. Hiába, nehéz szakma! Ám amit záróra, egyben a Bastille bevétele után kaptunk, az azért minket, edzett kocsmázókat is szíven ütött. Gyakorlatilag halálfélelem ült ki pultos leányunk helyes kis pofijára. "Úr Isten! - mondta - Ugye nem fogjátok ugyanazt csinálni, mint múltkor???" És ebben a röpke két mondatban egyszerre érezhettünk megvetést, haragot, kérdőre vonást, fájdalmat és még sorolhatnám. Őszíntén szólva nem esik jól az embernek, ha leírják, pedig anno tényleg csak rosszul jött ki a lépés. De mindegy. Ezt próbáld meg vak készen, épp eszű érvekkel alátámasztani! Nekünk sem ment, nektek sem menne. Azért sorozatos pardon-csokrokkal próbáltuk elhalmozni a hölgyet, akinek jég szíve érezhetően kezdett olvadni, és ezt nem a szesz keltette optimizmus mondatja velem! Ami pedig méginkább megörvendeztethette: végre sikerült lehoznunk a tegnapot nullára, azaz nem borult egyszer sem a "bili"! Nehéz volt, de megcsináltuk. Igen, igen!!!

Hát röviden ennyit az ostromról. Illetve: B-O-CS-I mégegyszer!!!

 Nincs annál kihívóbb mint amikor 3-4 sör körül meg kell szakítani az egyenes vonalú egyenletes mozgást (ülsz/állsz a kocsmában, és iszol), ki kell mozdulni az egyensúlyi állapotból és felkészülni a körülmények megváltozására.

Számos vis major esemény vezethet ilyen kényszer helyzetbe, ezek közül a teljesség igénye nélkül felsorolnám a legtipikusabbakat:
-bezár a krimó
-rádtörték az ajtót a szomszédok
-elfogyott a pénzed (irány az automata)
-elfogyott a pénzed (angolosan távozol)
-elfogyott a pia
-megjöttek a szülők
-megjöttek a rendőrök
-A kocsmáros felkelt, mert nem engedi, hogy a WC kagylót átölelve aludj.

Napolen forog a sírjában

Ilyen esetekben kell valahogy elviselhetővé tenni körülményváltozást méghozzá egy utisör formájban. Egy ez dobozos/üveges (merészebbeknél korsó) nedű, melynek elfogyasztása pont annyi ideig tart, amíg a uticélodhoz nem érsz.

Ezzel gyakorlatilag időt és távolságot is tudsz mérni. Ideális esetben a cél egy sörnyire van. Az ideális világban minden egy sörnyire van.

Egy sör egy átlagos férfiember számára (ők minimum párban mozognak, különben félő megszakad a kapcsolat a külvilággal) 0,8-1,2 km távolságot (a valóságban oktogon-wesselényi u.), vagy 9-13 percet jelent (mivel párban vannak, így a sör hozadékaként 2 laza outdoor pisi is benne van).
Két sör ennél sokkal kevesebbet ér távolságban (hisz az italok számának növelésével exponenciálisan nő a pisilések, és a megállásra késztető beszédtémák száma) így az nem több mint 1,7-2 km. Időben ez pont az ellentettje. A telítettségi index, és az előbb megemlített összefüggések miatt két sörnyi idő 29-32 perc.

A legideálisabb 2 sörnyi táv viszont az amikor a célállomás 2 sörnyire van, viszont elég egy sörrel elindulni, mert féltávnál található egy kocsma, vagy "kisbolt" ahol utánpótlást lehet szerezni.

Sajnos az alkohol élettani hatásai miatt ez a mérési rendszer csak 5 km-ig jó (9,472 sör) utána az ember vagy taxiba/buszra száll vagy elalszik (RAsztafári).
 

A chill-out egy spezielis fogalmát meríti amikor az sörözést és a nagyobb lélegzetű utazást összekötöd egy utisörrel. Ilyen pl. amikor a csepeli Helyi Érdekeltségű Vonat Karácsony Sándor utcai megállójától a Boráros téri végállomásáig pont egy sört fogyaszt el a kedves utazó. Szintén ilyen étalon a két sör fogalmára a Preston-Manchester, vagy Bp. Keleti-Gödöllő vonatút.

Mindenek előtt engedjétek meg, hogy bemutatkozzam! aAns vagyok. 

Másodkörben nagyon sok szeretettel köszöntök minden egyes buborékos, aranysárga nedűt fogyasztó cimborámat és leendő ivópajtásomat! Végre az én glosszáim is publicitást nyerhetnek, miután sikerült kiküszöbölnünk egy, a modern kor nyújtotta akadályt (röviden és tömören: k*rvára nem tudtam belépni). Igaz, aki ismer engem, az ezen nagyon nem kerekíti ki lelkének tükrét (jaj de szép:)), mert én vagyok az pl, aki megfogadta, hogy nem lesz mobilja, ám most Verbával és Szaszával talán mindenidők legtöbb telefonelhagyásának rekordját próbáljuk beállítani... Ja meg azt is mondtam, a Renault nem nekem való, mégis azzal járok.:D

Szóval. Sör. Hát de szép is ezt a szót leírni. Nem akar többnek látszani, mint ami. Pont annyi, amennyi. Miért kéne kiírni a tejes nevét (komlóSzÖRp:D), ami sokkal bonyolultabb, és lehet, részegen nem is tudnánk kiböfögni sem. Így hát marad a sör, ami rövid, de velős (ahogy a művelt német mondja: "Kurz und gut!")! És különben is, egy olyan szó, amelyet fonémák nem túl hosszú sorozata, ily' nemes lexémává emel, csak valamiféle túl önfeledt dologra enged következtetni. Sőt tovább megyek. Még az sem róható fel senkinek, ha becézgetni támadna kedve. Söröcske! Ez abszolút megengedett, ja és ami a legfontosabb, totál nem búzás!:D Amit szeretünk, azt igenis becézzük: söri-möri! Ebben is annyi minden benne van, hogy söri-möri! Sör, öröm, sőt, akár egy részegen begyűjtött sömör is!

Az előbb említettem volt: önfeledtség! Hát igen. Legyen szó bármilyen nemzetiségű seritalról (természetesen szlovák sör továbbra is kilőve!), azt hiszem a vidámság mindig garantált. De tényleg! Hiszen kicsiny, viszont annál több aranyló, habzó gyönyört fogyasztó sörkatona-brigádommal ezt maximálisan alá tudom támasztani! Pl.: legyen szó egy prestoni parkolóról, 20 db igen apróra cseperedett francia, 0,25-ös Brasserie Saint-Omer-ről, (melyet azóta már Szemesen is teszteltünk, pár yankie hot dog mellé) nem tudunk negatívumot mondani. Hát persze, hogy nem, mert túl önfeledt! Bocsánat egy valami mégis eszembe jutott, ami miatt kicsit morcosabban vettük szemügyre a kis üvegpalackot: sajna csak 0,25-ös. De hát nézzük el neki, főleg ha azt vesszük, hogy épp egy utcai tízóraizás mellé szürcsölgettünk belőle. Ha ivólé kategóriába soroljuk űrtartalma miatt, máris megvan az ivólevek abszolút gyöztese, apró alkoholos italocskánk személyében. Na ugye?!

Első körben legyen ennyi a szeszek hercegéről. Van még sztori a tarsolyomban, de majd legközelebb!

Folytatás!

 A nagy döntés után persze sikerült meglátogatnunk még egy-két vendéglátóipari egységet, hogy átbeszéljük a részleteket. Alapköveket fektettünk le, melyet hosszas tervezési folyamat követett (még több kocsma).

Rájöttünk, hogy ha valóban végig akarjuk inni az egész körutat arra nem lesz elég májunk és gyomrunk így ki kellett kötni, hogy mindenhol csak egy pohár sört iszunk. Ez gyorsabban lemegy, nem telít el annyira, kevesebb a habja, szénsavas és hideg még a vége is.

Mivel rájöttünk, hogy a körút elég tág kifejezés ezért konkrétan meghatároztuk hogy a Moszkvatéri "METRO" kocsmtól a híres-hírhedt "ZéPé"-ig tart a túra, aholis egy KORSÓ sörrel koronázzuk meg a tettünket.

Egyetemisták lévén valahogy megkellett határozni a büfét és a túrához méltó kocsmákat. Így jutottunk e arra, hogy csak előzetes egyeztétés után fogadunk el olyan kocsmát ahol 270 forint felett van egy pohár sör. Ezt alapvetően a Mechwart liget környéki western kocsma miatt toltuk fel, mert úgy gondoltuk egy jóféle Fosters mindenképp kell a nagy hőségben.

Ezzel ügy elég nyilvánvaló hogy nem a prémium kocsmákat hanem a lepattanókat céloztuk meg - ezzel kapcsolódva ahhoz az ideológiai vonulathoz hogy ismerjuk meg múltunk-jelenünk és igenis bólintsunk rá a 3 centis nikotin réteggel bevont falú krimókra (is).

A kocsmák jellege determinálta önnönmagunk öltözetét is, a nyárra való tekintettel mindenki "jáccósruhában" prezentálta magát, ahol nem gáz a Showder klubból megismert hónaljtócsa, vagy egy kis kosz a fenéken, ha épp nem férünk be a kocsmba, és kedvenc fővárosunk útpatkáján költjük el nemes nedűnket.

További megkötés volt hogy a körút jobb oldalán iszunk kivéve ha nincs jobb oldala (Margit híd-Mechwart liget között ). A Margit hídon átsétlunk, hisz pont akkor jutunk el egy olyan telítettséghez ahol igenis jót tesz a friss, Duna szagú levegő, és 5-600 m séta. (ezt később a valóságban is bebizonyosodott)

Sürgős esetekben lehet éjjel-nappaliban sört venni, de a adag és az ár adott. Lehet enni, saját felelősségre. (kell is...)

A Mester utcában lévő 8és8 özös multunk miatt kocsmának számít. Előnyben részesítjük az aluljáróban lévő kocsmákat (abban van a vitamin!!)

A Petőfi hídról ajánlatos lepisilni. minél többen mennek el mögötted annál menőbb vagy. 

Ezek a szabályok és komoly komolytalanságuk sokat segítettek abban hogy mindenféle különösebb invitálás vagy hirdetés szükséges legyen arra hogy a 4 ötletgazda csupán töredéke legyen az újonnan megalakult misszionárius csapatnak. Erről a harmadik részben!!

A címben szereplő ital a sörnek egy, a horgászember számára különleges jelentőséggel bíró kategóriáját takarja. Márkáját tekintve legelterjedtebbek a magyar gyártmányok, esetleg sógorék jó, jobb, legjobbja, gyakori még a császár gyártmány, igénytelenebbek az olajfinomítóiról, vegyipari gyárairól, valamint az ott megesett csatáról híres bécsi külváros nevét hordozó doboz tartalmát fogyasztják – bár amióta habzik a Rába, az igazi pecás osztrák sört nem vesz. Az évente megrendezésre kerülő Dutch Master horgászversenyek tiszteletére – illetve a nyomtatott horgászsajtóban erősen reklámozó, ott honos márka agymosásának hatására – kezd kialakulni egy fiatal, a parton drága botokat felvonultató holland iskola is, de a horgászsör rutinos fogyasztói őket csak a „köpködők” fantáziátlan, hagyományokat nem tisztelő csoportjaként említik.

Értekezésünk tárgya általában a vízparton eltöltendő jeles napot közvetlenül megelőző nagybevásárlás során kerül beszerzésre valamelyik hipermarketben, és hűtőtáskákban, csontkukacok és giliszták társaságában jut le a vízpartra. Vasárnapi hajnalokon gyakori jelenség azonban a benzinkutak hűtőszekrényeiben könyékig turkáló, kevésbé előrelátó sporttárs (OMW kút környékén a Rábával kapcsolatos okok miatt csekélyebb az aktivitás). Még náluk is nagyobb kockázatot vállalnak, akik közvetlenül a vízparton, a halőrház / büfé funkcióval rendelkező fabódé készletére hagyatkoznak, ugyanis az itt található szortiment szokásjogi alapon kizárólag utánpótlásként szolgálhat, és komoly keresztbedobásokra, reménytelenül akadós „tuti helyekre” irányító jó tanácsokra számíthat, aki itt láthatóan józanul vásárol.

A horgászsör napjainkban kizárólag dobozos kivitelben elképzelhető. Ennek oka a horgászhelyek nehéz, gyakran hosszú gyaloglással lehetséges megközelítése, és az aludoboz üveggel szembeni csekély súlya közötti összefüggésben, valamint a doboz alacsonyabb súlypontjában keresendő. Aki a szerzőhöz hasonlóan képes egynapi horgászathoz a Skoda Fábiát úgy telepakolni cuccal, hogy előtte a hátsó üléseket kivette, annak minden gramm számít. Az üveg hosszú, nyúlánk formája miatt bizonytalanul, instabilan áll a horgászkörökben nagy népszerűségnek örvendő szétnyitható pecás székek jobb karfájában található, erre a célra kialakított italtartó zsebben. Azt gondolom, a magyarázat kimerítő volt: az üveg szóba sem jöhet!

A horgászsör két legfontosabb ismérve, hogy egy átlagos sörivó igényeihez mérve csekély mennyiségben, illetve csak bizonyos időpontban fogyasztják. Bár a parton megáll az idő, az átlag pecás mégsem verheti ki fejéből a horgászat végének rémképét, a hazaút szükségességét, ezzel együtt a szondáztató ofiször lehetőségét, ezért testsúlytól, bátorságtól, és a magas beosztású rendőr ismerősök számától függően 1-2 sörnél többet nem iszik. Aki mégis, az vagy megjárja, vagy hozzák-viszik, vagy marad éjszakára. Fontos szempont, hogy horgász reflexeit az ital alkoholtartalma ne tompítsa túlzottan, és minden mozdításra azonnali bevágással büntethesse a kampóra magukat ráakasztó törpeharcsákat és paptetűket. Egyszóval a harmadik sör már nem sorolható ebbe a kategóriába.

Végül elérkeztünk a fogyasztás időpontjának sarkalatos, a súlypontnál súlypontibb kérdéséhez. Bár laikusok számára nyilvánvaló lenne, de ez sosem a partra történő megérkezés örömének pillanata, még csak nem is a horgászhely kialakítását, a becejgolást követő percek, hiszen ezek önkívületi állapotban telnek, a sör – bármilyennyire is szentségtörés – az alany eszébe sem jut. A napnak ezt a korai, általában harmattól nedves szakaszát, a tópart tó felé néző közönsége álmainak beteljesedését várva tölti. Ám amikor a nap már szépen megpitymallott, elült a keszeg, a kocsiajtó csapkodása sem hallott, a kapitális fogás aznapi valószínűsége erősen csökken, az optimizmus pedig úgy 8-9 óra tájban alábbhagy. A csendesőrültek hátradőlnek nyeklő-nyakló horgászszékeikben, a víz pedig a becsapódó önetetők csobbanását túlszisszenve nyíló sörösdobozok hangját hozza.

Jóságos esenyőnk az Index honlapján két videóra szeretném hű ivótársaim figylemét. Az első a sör-, és ivókultúrához nagyon közel álló futballfilm, a másik egy tanulságos dokusorozat.

Aki valaha is érdeklődött minimálisan is az angol labdarúgás iránt annak különös bizsergés fogja el az agya elülső lebenyét, amikor meghallja Brian Clough nevét. Egy hihetetlen zseni, elképesztően arrogáns, mégis szerethető személyiség. Az ő irányításával érte azt el a Nottingham Forrest, amit soha eddig senki nem - több BEK-et nyert mint bajnokságot (2:1). Életútjához elépesztő történetek, idézetek és futballtörténeti mérföldkövek kötődnek. És végre egy kultúrált futball film emlékezik meg róla. no de a filmről többet itt :
http://rugdesfuss.blog.hu/2009/01/26/the_damned_united

kategória: KÖTTELEZŐŐŐ!!

a második egy kicsit komolyabb. Egy sorozat indult az indavideon amelynek címe "Magyar vagyok alkoholista". címe sokat ígérő, az első1 percben egy újpesti kiskocsmában isznak egy kevertet - reggel 4 kor. Aztán egy érdekes elemzés hallunk mit jelent magyarországon az alkoholizmus, gondolom azért hogy PR szempontból levédjék magukat. Érdemes figyelemmel kísérni!!

http://index.hu/video

ezúton is szeretném írásra hívni szerzőtársaimat. Hnap folytatjuk a sörtúra történetét.