Először is csalódottságomat kell kifejeznem, a tervezettnél jóval kevesebb sört sikerült kipróbálnom. Egyrészt a Tesco portfolióját sikerült csak górcső alá vennem, másrészt nagy szívfájdalmamra nem sikerült csapolt sört innom. Szégyellem is magam, de a snowboard elvette az eszem és estére mindig meg volt a söradagunk, nem mentünk ki a városba, nem akartuk szítani a magyar-szlovák kapcsolatokat.

Szlóval kezdeném a nemzeti kinccsel a Zlaty Blazanttal. A zöld nagyon hasonló az itthonihoz, egy tiszta, könnyed, minden időben jó sör. Nem túl karakteres, de friss, nem túl keserű íz. A társaság nagyrésze ezt a sört kedvelte, mert 53 euro cent volt, és nem lehetett megunni.

Az arany színű Zlaty ezzel ellentétben egy remek, karakteres, nehéz, erős sör. Télen remek ital, nyáron igazából a HC(HardCore)-knek ajánlom, én biztos nyakalnám, szeretem az ilyen nehéz itókákat. Ez kicsit rágább volt, 69 cent volt. 

Nem hagyhattam ki a próbából a legendás Kelt sört, mely tényleg különleges volt. Volt egy fura keserédes mellékíze. Nem túl keserű, lehet hogy van benne valami kis búza nedű is. Számomra valamiért (design persze...) ez, és  Corgon hasolított leginkább a jóféle munkássör kategóriához mely egyik legjelentősebb itthoni reprezentánsa az én örök kedvencem a KŐBÁNYAI.

A kedvencem mégiscsak egy örök cseh befutó (azért az is becsúszott) a Kozel lett. Egyszerűen elképesztő, hogy mekkora különbség van az itthoni, és a cseh változat között. Az itthon először ócska, majd a termékfrissítés után közepes minőségű sör kint az egyik legjobb sör. Tiszta, komló és árpa egyértelműen kivehető ízei, az édesség, keserűség, szénsavasság tökéletes egyensúlya. Olyan, mint ránézni egy szépen rendben tartott full gyári, fehér kocka ladára. Vagy egy sötétített üvegű piros e30-as BMW-re. Jéghidegen, üvegből...nem lehet leírni!

Ahogy láttam a régióban nagyon erős volt a kocsmák körében a helyi Saris. Ez egy elég keserű sör, már-már Urquelle-s magasságokban van. Kicsit kevésbé letisztult az íz, viszont a dizájnja ennek a legjobb. Nyárra ajánlom!!

A Corgon nevet viselő nedű leginkabb az Arany Ászokhoz hasonlítható egy igazi dörti munkás sör, kizárólag nyárra!!

A másik nagy kedvencem a szintén cseh Starobrno. Ez egy vicces sör. Édes. Olyan mintha Schlossgoldot innánk, csak van benne alkohol. Nem egy foci utáni sör, ott jobb a keserű íz. változatosságnk nem rossz, illetve nőknek...

A legnagyobb következtetés, amit levonhatok, hogy a szlovák seripar szemernyit se tart előrébb mint a magyar. Itthon is megvannak a szép sörök, csak annyira nem kezeljük egzotikusnak, megszokjuk. Olyan mintha az egyébként szép, barnahajú, barnaszemű barátnő mellett megnézzük a szőke, kékszemű semmivel sem "jobb nőket". Csak azért izgat, mert minde

 Gyorsan jött sikert gyakran nem értékel az ember eléggé. Ez a mi kis csapatunknál semmiképp nincs így, mert habár gyorsan jött, több évnyi munkánk van benne.

Kicsi honlapunk sajátos nyelvezetét arra méltónak találta egy nemes honlap szerkesztője hogy ajánlott linkjeibe betegye. Ezúton is köszönjük a sörgerilla.blog.hu-nak!!

Mivel a mi blogunk még struktúra ügyileg elég kezdetleges, viszont tartalomban annál kiforrottabb ezért ezúton szeretném én is ajánlani ezt az oldalt. 

A oldal jóval tárgyszerűbb mint a mienk mely lenginkább szubjektív sör+ember - alkohol+ember kapcsolat elemzését mint sem tárgyilagos bemutatókat kínál. Viszont - mondhtatom testvér vagy unokatestvér - sörgerilláék sokkal mélyrehatóbban elemzik a termékeket, és ami a legüdvözlendőbb a legkülönlegesebb nedű fajtákat is.

Ugyanezzel a lendülettel szeretnék egy újabb rovatot indtani, mely sörivó társadalmunk számára érdekes honlapokat mutat be, vagy ajánl. Ne csüggedjetek, nemsokára szlovák sörbemutató, illetve gyűlés az új témák kiosztása ügyében, úgyhogy újra forr majd a site a tanulságosabbnál viccesebb riposztoktól!

Köszönettel PG admin

20 perce érkeztem meg a szlovákai sörkostolásról, melybe némi sportolás is belepréselődött. Már szedem össze a gondolataimat hogy a megkóstolt söröket pellengérre állítsam de előtte egy kedves kis történetet szeretnék összehozni.

Szomszéd országainkban -bevallom őszintén- nem nagyon ismerem a járást, mégcsak a sógoroknál, és szlovákiában volt szerencsém szerencsét próbálni, mint túúúrista, de világott látott barátaim hipp-hopp megszórtak pár olyan infóval, ami miatt az eleddig is elenyészó szomszédjáró kedvem teljesen elbicsaklott.

Hazafele Krompechiből (bocs, ha nem írtam le helyesen, mi következetesen Krómkakinak hívtuk) jót nevettünk azon, hogy a szlovákiában kötelező hóláncot nem vettük meg, (hál' istennek nem volt rá szükség, a Glofínó mindenhonnan kihozott), mire egy Borsodi cimbi elmondta, hogy ukrajnában más olyan kötelező kiegészítő van, ami a magyaroknál nem igazán használt.

Történt ugyanis, hogy a szomszédjuk Ukrajnába ment rokonokat látogatni, és belefutott egy kötelező ellenörzésbe. Hősünk töri a nyelvet de elnavigál. Jogsi, forgalmi oké, nem hajtottak gyorsan, háromszög rendben, izzó-, és mellénykészlet csekkolva. Mindenki megnyugodott a kocsiban, hisz nagy baj már nem lehetett. Ekkor azonban a szerv kerek-perec rákérdez: ÉS A HULLAZSÁK UGYAN HOL VAN?

A sofőr habozik, nem tudja hogy jól értette-e illetve ha igen, nem  csak a magyar szomszédot szívatják élőben. Kétszeri visszakérdezés után (sajnos jól értette) jön az értetlen miért? kérdés is.

Gyors telefon a családnak, bizony kell. Kötelező. Egyenesen kettő. Irány Kijev, büntetés, magyarázkodás. BETEG.

A kocsiban meghült  levegő, és azonnal arra kérdezünk rá, hogy ugyan ezt honnan a vérből szerezze be a rutinos ukrajna-járó. Persze jött a válasz, Tesco, balra a második sor, szemetes zsákok, mész, koporsók, na és utána, ott vannak a hullazsákok. Van férfi, női, szük, bő szabás, fekete, színes, márkás, márkátlan, elegáns, sportos, sportosan elegáns és családi csomagolás. 2 perc röhögés után elcsendesettünk, hogy ez nem jó vicc. De sajnos ez nem vicc.

U.i.: friss infó, a szerbiai háború alatt déli szomszédainknál is kötelező volt. Szídhatja mindenki ezt az országot, de amíg az a legnagyobb bajunk, hogy az idióta, értelmetlen szmogriadó miatt csak az egyik autónkkal mehetünk be a városba, és nem az hogy megvan-e a hullazsák a csomagtartóban addig én csak mosolygok a bunkó BKV ellenőrön a 4-6-oson.

    Képzeljétek el, mi történt velem! Aki nem ül, most azonnal huppanjon bele a szófába, mert egy jóérzésű férfiállatnál biztosan kiveri a biztosítékot a most következő történet.

A meló előtti nagygenerált pénteken is estére hagytam (borotválkozás, hatalmas habos fürdő). Először hangos berregéssel végigszántottam a csubakkai trógerségbe száműzött orcámat, majd jöhetett a szokásos, relaxációs, forró vízzuhatag. Épp elhelyezkedtem a kádban (temperálás, vegyszer-koncentráció belőve), és már nyúltam volna a telefonomért, hogy a még friss rekordomat gyorsan megdöntsem kínai sakkban, amikor is dermesztő látvány ragadta el tekintetemet. Egy hello kittis special edition rexona! Bravó! – mondtam. A női kreativitás újabb nélkülözhetetlen műremekével ismerkedhettem meg.

Elsőre, annyira nem lovaltam bele magam a palack okozta sokkba, de aki ismer, az tudja, nem pergett le a képzeletbeli homokórán 1perc sem, máris el kezdtem idegrendszeremnek riadót fújni. Nekik miért van? De nekünk miért nincs? Félreértés ne essék, pont magasról történő székletürítéssel konstatálom, hogy a férfi niveán nincs G. I. Joe, mivel a pipereeszközök esetében a nőknek kijár egysfajta prioritás. Na de könyörgöm! A mi világmegváltó italocskánkra nem gondol senki? Őszintén, mekkora endorfinrobbanást jelentene számunkra egy jó fajta Cartmanes Borsodi, egy Spongya Bobos Soproni, egy Homer Simpsonos Kőbányai (vagy kicsit továbbgyúrva, egy Kile-os kosher szilva)?:D Hiszen mondhat bárki bármit, a lelkünk mélyén mindannyian gyermekek vagyunk, így nekünk is jól esne az aprócska törődés, (férfias) rajzfilmfigurákkal tarkított sörös üvegek formájában. Mert tegyük szívünkre kezünket! Ugye volt olyan zabpehely, melyet csak a dobozban megbúvó Rozsomák miatt könyörögtünk ki Anyucitól? Most viszont már nem is lenne szükségünk a vörösre sírt szem praktikájára, hiszen vidáman megvehetnénk magunknak mind azt, ami sajnos csak álom, és úgy látszik egyelőre az is marad. Addig vigasztaljon minket a sör utánozhatatlan és mindent kárpótló, fennséges íze, valamint a pókeres Jim Beam, a pufidzsekibe bújtatott Zubrowka vagy a diszkó-gömbbe ágyazott Absolut vodka.

De kitartás! Szorgos világunk győzni fog!

    Azt hiszem, ezen nem akasztja össze velem senki a bajszát, ha kijelentem, a sör legautentikusabb fogyasztási ideje a nyár. Illetve ezen évszak bármely pillanata. A szezon kitolására természetesen mindig voltak leleményes emberiségünknek különféle praktikái. Hogy mást ne említsek, a vénasszonyok nyarának elvonulásával, illetve az első sárguló falevelek lehullásával el is érkezik a nagybetűs SÖR ünnepe. Ha valaki nem jött volna rá, segítek: Oktoberfest! Ez tényleg egy olyan monumentális ünnepi ceremóniája eme nedűnek, melyről minden bizonnyal még Jóska bácsi is említést tesz az őszi szüret és a szőlőprés keserves nyikorgása közben.

Ám a müncheni (hibásan: „münkeni”:D) üvegkorsó-cserepek csörömpölésének csitulásával szép lassan beköszönt a forralt bor kánaánja. Bizony a télről van szó… De kedves „sporttársak” ne csüggedjünk, hiszen azért ez az évszak is kedveskedik nekünk számos lehetőséggel, melyeket kihasználva hatalmasakat kortyolhatunk favorizált italunkból. Máris mondom az elsőt: karácsony! Hát persze. Talán az egyetlen olyan nap-trió az év folyamán, mely idő alatt még a család hölgy tagjai sem néznek ránk megvetéssel, még akkor sem, ha az adott napi, reggel tíz órás vendégséget mohó fejrázással elfogadott serecskével indítjuk. Milyen őszintén tudjuk ilyenkor mondani: boldog karácsonyt! Ám az utolsó bejgli-tartalékok elpusztítását követően nem is kell sokat várni, máris beköszönt a szilveszter. Ha a karácsonynál kitértem az önfeledt szeszfogyasztásra, akkor bizony ez eme ünnepre hatványozottan igaz. Itt a sör mellett számos italkülönlegességgel tarkíthatjuk az Óévbúcsúztató és Újévköszöntő agysejt-redukáló választékot.

Talán lesz, aki elítél ezért, de erősen ajánlott a februárt májregenerációval tölteni, hiszen a tavasz számtalan finomsággal hívogat ismételten a rossz oldalra. Engedjétek meg, hogy külön megemlítsek egy-kettőt a teljesség igénye nélkül. A majd 3 hónapos uborkaszezont követően újra folytatódik a fociszezon, mely rengeteg lehetőséget és kiskaput rejt magában, amik közül számomra a legalapabb alap az Unicum-sör kombináció a Jabiban. Hú de várom már! A természet újjászületésének évszakában a hétvégék természetesen más sporteseménnyel is színezhetők. Igen Zoli: PECA!!! A horgászat háttér-, vagy mondhatnám úgyis látszattevékenységeit (pl. egy tálca Dreher Tóni elpattintását :D) előnyben részesítő egyedek (magamat is ide sorolnám) az enyhülő időjárással párhuzamosan változatosabbnál változatosabb vízparti kiruccanásokkal emlékeztetik májukat arra a nem éppen elhanyagolható tényre: férfiak vagyunk, és a meló az meló! Ami még március-április környékén (mikor, hogy) jelentősebb pia-parádé: az a húsvét ill. az ehhez szervesen hozzátartozó locsolkodás, mely a legjobb példa arra, hogyan vagyunk képesek öncélúan kisajátítani egy ünnepet azért, hogy önfeledt szenvedélyünknek hódolhassunk.

Ahhoz, hogy kerek legyen a sztori, és mintegy keretbe foglaljuk azt, újfent le kell írni a nyár szót. Hiszen, ahogy a hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszik, elkezdhetünk komolyan sörözni!

 Úgy esik, hogy jövő héten cimbikkel síelni megyek a nálunk sokkal kevésbé lapinger Szlovákiába. A havat utálom, a hideget még úgy, soha nem síeltem, se sznóbordoztam, a hótól kiráz a hideg ha kicsit is közelebbi viszonyba kell vele kerülnöm annál, hogy látom, és hogy fehér. Nincs ambícióm arra, hogy ezek közül valamelyiken is változtassak, viszont a társaság jó és egy kis kikapcsolódás nem árthat meg.

Szóval kapva kaptam az alkalmon, hogy ezt a kis eseményt összehozzam jelenleg kevéssé kedvelt szlovákok söreinek tesztelésével. Gyorsan átfutottam a netet, hogy legalább vázlatilag tisztába legyek az ottani nedűkkel (mert ügye a Zlaty az csak egy, itthon se csak  sopronit kortyolgatunk).

Sok a 10-12%-os eresztés, remek felhozatal a prémium kategóriában, minden márkának van többféle változata is, és persze itt is nagy hagyománya van a aranyló kincsnek (még jó, hisz valaha egy ország voltunk). De persze ez csak marketing a sör próbája a nyakalás, alig várom hogy pisszenjen az a bizonyos.

Kipróbálom az összes kipróbálhatót, és azt is, hogy igaz-e a legenda miszerint a nagyobb kiszerelés alacsonyabb minőséggel jár. Társaim lesznek a cimboráim, a hó és egy nagy Rejtő kötet.

Szóval reszkessetek, jön a nagy sörteszt, megmérettetik a magyar minőség!!

A kérdés a tegnap esti iszogatás után merült fel bennem, miután a Boráros téri aluljáró egyik "oficiálisan" letesztelt létesítményében próbáltunk valami úti nedűt szerezni. Supag, sörteszter, cimborámmal haladtunk egy szórakozóhely felé és úgy gondoltuk, hogy még nem vagyunk elégségesen részegek ahhoz, hogy bárhova is beengedjenek minket, ezért kénytelenek voltunk tenni ez ellen és a szemem megakadt a pult mögött kackiásan Velem szemező 0.33-as Tuborg Green üvegén.

A magyar emberek többségének ez nem jelentett volna nagyobb örömöt, mivel a 0.5-ös változata a Tuborg Greennek (ezentúl TG) már botrány számba megy!!! Magyarországon nagyon meg kell nézni, hogy hol és milyen kiszerelésben lehet kapni ezt az alapvetően finom sört.

Először Angliai kiruccanásunk alkalmával volt szerencsénk kipróbálni a TG-t és Nálam nagy sikert aratott. Már egy jó ideje lehet itthon is kapni, viszont a vicc az, hogy amikor megkóstoltam a magyar változatot, valahogy nem ugyanaz az íz köszönt vissza. Semmi köze nem volt még csak a sörhöz sem! Itt le is mondtam arról, hogy újra azt az ízt fogom érezni, mint Angliában, de aztán jött a meglepetés... Üveges változatban is bejött Magyarországra a TG és a 0.5-ös változat ízvilága már nyomokban emlékeztetett a régi érzésre. 

Egy nagyon nagy különbség van a 2 kiszerelés között: a gyártás helye! A dobozos változatot Szerbiában gyártják, az üvegest viszont Horvátországban. Horvátországról a Carlsberg jut az ember eszébe sör-ügyileg és ez biztosíték lehet minden sörbarátnak arra, hogy az üveg valami igazán finoman főzőtt italt rejt. 

Nem hagyhatom ki ebből a leírásból azt a fontos tényt sem, hogy a palack illetve a marketing is azt sugalja az embereknek, hogy ez egy fiatalos, pörgős, buli elengedhetetlen kelléke. A 'sörnyitó-mentes' kupak, amit 1 mozdulattal eltávolíthatunk, biztosítja a kompakt kiszerelést és szinte mintegy kvalifikálja magát az "Útisör" kategóriába. Bár nem hiszem, hogy akármelyik sörbarátnak is problémát jelentene kinyitni egy sört sörnyitó nélkül. :-)

Ár-érték arányt tekintve nem igazán nevezhető olcsó mulatságnak, mivel az igazi és teljes íz elérése végett a 0.33-as változatot kellene kipróbálni, ami 300-400 HUF-ba is belekerülhet. A 0.5-ös kiszerelés már kapható 200 Forint körül és az üveges változatnagyon meg is éri ennyiért.

Összegezve a témát, szerintem a TG egy nagyon finom és karakteres ízzel rendelkezik a horvát Carlsberg-nél már tapasztalt pörköltmandulás utóízzel együtt. A célközönség a bulizó fiatalság, akiknek szerintem el is nyeri a tetszését a design és a médiában leadott reklámok 'fílingje'. A 0.33-as EREDETI(!!!) változat a magas árával nem lopja be magát a mindennapjainkba, de egyszer mindenképpen ki kell azt is próbálni, ha valaki ínyenc sört szeretne fogyasztani. A mindennapokra pedig ajánlanám a 0.5-ös üveges tesóját.

Fogyasszák egészséggel!

Nem egy esetet tudunk/fogunk felsorolni amikor a marketing és a helytelen piackutatás lökött a termékvisszavonás legmélyebb bugyraiba egy jó sört. aAns nemrég írt a Fradi-sörről, amiről azt hitték csak azért mert zöld-fehér mindenki megveszi (sajnos a vízíz nem ér meg 200-250 FT-ot mégha Fradi zászlóvan van is átkötve), és nemsoká Molga debütál egy kis hazánkban méltatlanul kiközösített sörről.

Ezért szeretnék most a Radlerről írni, mint féltett gyöngyszem. Nem jól meghatározott fogyasztási helyzet, rossz pozícionálás veszélye áll fenn egy amúgy különleges, és remek termékkel kapcsolatban.

Kezdjük ott, hogy a Radler NEM SÖR. Ezt az elején kössük ki. Egy sör jellegű, elhanyagolható alkohol tartalmú űűűdítő ital. Melegen (hidegen, muhaha)ajánlott 18 évesektől 118 évesekig. A 119 évesek meg már ne igyanak lónyálakat.

A sörivők számára ez nem sör, hanem valami meggondolatlan kotyvalék, a nem sörösök számára pedig egykutya. A forgalmazó (Pécsi S.GY.....?asszem) nem igazán gondolta át a helyes célközönséget amikor az egyik legbiztosabb kevert-unikum-SÖR (igazi) fogyasztó réteghez, a Ferencváros szurkolótáborához szerette volna közeebb hozni a terméket. Annyit legalább elért, hogy a szurolók ne buzizzák le azt aki ilyet iszik, becsülik azt, aki a klub ilyen ínséges időszakában reklámot vásárol a csapatnál.

Jose Luis Deka elsősorban másnaposság és dehidratáció ellen használja, jómagam megengedek magamnak egy-két dobozal ha még belátható időn belül vezetek, hisz az én közel egy mázsám olyan könnyen leszámol a 1,4% alkoholtartalommal akár éhes pitbull a cirmossal.

Citromos íze kellően frissít, mely a sörtől elvárt savanyusággal vegyülve egy olyan ízstruktúrát alkot, mely mint obeliszk szimbolizálja az emberi szükségletek 
kellemeset-a-hasznossal kielégítését. Kevés jobb dolog eshet meg az emberrel egy nyári délutnon ha nem akarunk megborulni, de szeretnénk mégis 20 perc önfeledt chill-out állapotba kerülni. Ezt még Auszráliában is tudják (https://www.youtube.com/watch?v=B3Xym7b6B54)

Már-már kijelenthetem, hogy a Radler közel áll a tökéletes szomjoltó formulához. Nem sör, de mégse buzivíz. Ne hagyjuk hogy a társadalom megítélése, vagy téves marketing döntések eltántorítsanak minket eme sörszármazék fogyasztásától. SZERESSÜK A RADLERT!