Bizonyára mindenki észrevette, hogy mostanaban elég passzívak vagyunk, nem jönnek úgy a cikkek ahogy régen, de nyilvánvalóan az élet nem állt meg melettünk.

A csapat él, virul, új élmények után vadászik, de azt mindenki érzi, hogy valami megváltozott. Kipukadt egy lufi, aminek alapja a az immáron 8-9 éve tartó masszív ivás, bulizás, héder. Újra kell építeni mindent, az alapoktól elkezdjük. Ezt a programot ismertetem most. 

Megint 17

A program lényege, hogy meguntuk, hogy felnőttünk. A csapat 23-24 év körüli fiatalokból áll, akik korukhoz képest felelősségteljes emberek, és habár nagyon komolyan meg tud minden felelősséggel kapcsolatos dologról feledkezni, de azért mégis. Elkezdtünk Jack Danielst inni fröccs helyett, John Collins koktélt kértünk a korsó arany nedű idejében. 3-4000 Ftos beugrókat fizettünk ki, miközben fénykorunkban egy estének volt ennyi a büdzséje. Ingben megyünk bulizni, de gyakran a koliban én még az aznapi pólómat vettem fel a partyhoz, mert másnaposan jót tesz az öblítő illatú póló az irdatlan palinkaszagra, ami a pólusaimon keresztül ömlött belőlem. Úgy éreztük elhagytuk a kispályát (jeszjesz), aminek természetesen nem ezek a dolgok voltak az ismérvei.

De mostanában rájöttünk, hogy a kispályában van a vitamin. Hogy a nagypálya most elágazik, és van esélyünk a kispályán lenyomni még egy-egy utolsó évet, amiben minden benne van, ami a kispálya esszenciája.

Megnyilvánulása: újra házibulikat tartunk, délután iszunk, minőség vs mennyiség mérleget a mennyiség irányába módosítjuk,az autós bulikat a tavasz beköszöntével minimálisra csökkentjük

A sörtúra megújulása

Az elsödleges oka a "nemírásnak" mégis maga a honlap intézménye. Éreztük, hogy ez, ebben a formában nem mehet tovább, így úgy éreztük a blog.hu szárnyai alól ki kell evickélnünk.

Ezért hát megvettük a sörtúra.com honlapot. Egészen más lesz a konepció, kibővül a sörtúra támogatása, és annak feldolgozása. Sőt, inkább úgy mondom, hogy intézményi átalakítást szervezünk, eltolódik a hangsúly, és nem a honlap lesz a rendezvény támogatója, hanem fordítva. A honlap abszolút átalakul, sötúrát segíti, ha van rendezvény, ha nincs, akkor kocsma ajánló lesz, programokkal, fotókkal itallappal, kritikával, beszámolóval, játékkal.

A szerkeztőgárda is átalakul, kiegészül lesznek vendégírók, és más hasonló témájú honlapokkal is szeretnénk együtt működni.

Szóval itt egyedül hagyjuk el igazán a kispályát. Partyban back to the basics....

Maradjatok velünk, hallotok rólunk :D

Mint azt már Ti is tapasztalhattátok, iszonytatóan fontos és lényeges kérdéseket, illetve okfejtéseket osztunk meg Veletek eme gyönyörűséges blogon keresztül. Most is hasonlóan nagy problémát szeretnék kivesézni és feltárni számotokra...

Következő szituációba kéretik elképzelni magatokat: péntek/szombat este van, már megittatok nem kevés alkoholt valamelyik aktuális törzshelyeteken és eljátszadoztok a kackiás gondolattal, hogy el kellene menni cicanézőbe valahova. (a kifejezésekhez hamarosan elkészül egy értelmezó szótár is, ami nagyon kompakt formában útiszótár változatban is megjelenik majd, kifejezetten abból a célból ha velünk találkoztok egy szép átsörözött éjszakán és nem igazán értitek miről beszélünk, ha egymást valami csatakiáltásnak hangzó "bukkake" felszólítással illetjük :) ) Itt kezdődik a nagy dilemma, illetve tanácstalanság, hogy mégis hova lehetne menni a hétvégén???

Most gyorstalpalót tartunk Cica-tanból, mert először is tudnunk kell mitől is lesz "cica a cica"!? A cicákok természetes élőhelye többnyire egy tömött, túlzsúfolt szórakoztatóegység, amit hétvége lévén nem túl nehéz találni. Sajnos az a kellemetlen felismerés mindig belenyilall az emberbe, hogy tél van és nincsenek nyitott helyek, amiből kifolyólag jelentősen lecsökkent a lehetőségeink száma. Tovább szűkítheti az opcióinkat a cicák korának kiválasztása. Több kategóriába sorolhatóak a helyek: kisgida lelőhely ( -18), cica lelőhely (18-30) és a MILF tanya (30+ ).

Innentől kezdve már csak személyre szabott szűkítési feltételek vannak. Ezek közé tartoznak olyan szempontok, mint "Meddig tudok akár négykézláb is eljutni, ha még megiszok 1 whiskyt?" vagy a másik klasszikus "Hova fognak beengedni minket egyáltalán?"

Ha hétvégi hősünk képes volt ezeken a kérdéseken sikeresen túl jutni, akkor azt hiszem kinyílváníthatjuk, hogy már csak a pénztárcája és májának mérete befolyásolhatja az estéje kimenetelét.

Szeretném elkerülni az ilyen dilemmákat, ezért szívesen venném, ha megírnátok akár hozzászólás formájában, akár email formájában az ilyenfajta élményeiteket, ezzel segítvén engem és hasonló tudásszomjjal rendelkező tanult, művelt kollégákat eligazodni az alkoholittas hétvégék többnyire viharos tengerén. :D

Természetesen publikálva lesznek az életképes ötletek.

Mint azt Ti is láthatjátok a blog aktivitása kicsit lecsökkent cikkek tekintetében, de megígérhetem Nektek, hogy kárpótolni fogunk, amiért az elmés és rengeteg értelemmel rendelkező cikkeket nélkülöznötök kellett. :)

Kárpótlásként fel tudom ajánlani Nektek a 2009-es Sörtúra "officiális" videóját, amit én rakosgattam össze minden kedves érdeklődőnek, csak azért hogy tudják miből maradtak ki. :D Akik pedig részt vettek eme nemes eseményen, azoknak szerintem kellemes emlékeket idéz majd fel a videó. Mondhatnám azt is visszatesz a nyári fílingbe és megszomjazol egy sörre... :)

Mindenkitől előre is bocsi, ha nem szeretne szerepelni a videón, ebben az esetben kéretik jelezni a sortura09@gmail.com címre és orvosolom a problémát. Mivel "ha már lúd legyen kövér" alapon elkészült a videó, szerintem stílusos, ha a 21. századi csodaoldalra kerül fel, ami 'jútúb' névre hallgat, mert hát azt mindenki szereti és imádja. :D

Sajnos ez a 21. századi csodaoldal nem engedte, hogy az eredeti hanggal és zenével menjen fel a videó, ezért aki kíváncsi az eredetire az írjon valamilyen formában és majd jól megoldjuk.

Tehát a cím: https://www.youtube.com/watch?v=RQ5O8SiYW30 

Remélem mindenki örömét leli majd benne... 

A történet, mint oly sok más sztori is, a Pubiban kezdődött. Úgy érzem lassacskán már eltekinthetünk attól a kis apróságtól, hogy magyarázzuk merre is van a Pubi, mivel elég sok cikk sztorija kezdődik vagy fejeződik be ott. :) Tehát visszatérve a sztorihoz, Aaans, Szasza és jómagam éppen a napi söradagunkat vittük be a kedvenc helyünkön, miközben teljesen váratlanul megjelent a TV-ben a legújabb gyorsétterem lánc reklámja, amiben egy Ernő nevű fazon szerepel és kínálgatja a legújabb menüt. 

Mondanom sem kell, hogy már kellő mennyiségű sörikén voltunk túl, amikor ez a reklámblokk utolért bennünket a spanyol bajnokság valamelyik merkőzésének a szünetében. Az jutott eszünkbe, hogy csinálhatnánk ennek az Ernő embernek valamiféle válogatottat, ha már ilyen kedves akciós ajánlatokkal csábítgat minket. Aaans volt az ügyeletes foci-guru az adott helyzetben, mert mint tudjátok Szasza meg én többnyire a sör kedvéért és tiszteletéért, valamint a jó társaság miatt nézünk focit. A koncepció az volt, hogy a létező játékosok mezszámainak az összege 499 kell, hogy legyen és így az Ernő Menü árát adják ki (499Ft). 

Kisebb vitákba keveredtünk bele a játékosok választásánál, de elég gyorsan döntésre jutottunk. Én nagy segítségükre voltam a folyamat során, mivel minden egyes játékost, akit megláttam a TV-ben (mivel még mindig ment a fentebb említett spanyol bajnoki meccs) és láttam hozzá mezszámot is, rögtön benyögtem, mint lehetséges választás. Mondanom sem kell szerintem, hogy mindenféle ismeretlen játékos téblábolt a képernyőn úgyhogy nem került be egyikük sem. :(

Nem is szaporítom tovább a szót, itt a zseniális Ernő's Team (stílusosan az első papírdarabon ami a kezünkbe került :) ).   

Mostanában költséghatékonysági célokból át kellett struktúrálni ivási szokásaimat. Ez sok áldozattal járt, életmódot váltottam. Valahogy mindig amikor valamit újra kell gondolni, az ember először megpróbálja a kisebb elemeket megvariálni, aztán rájön, hogy nem a kétforintos tételekhez kell hozzányúlni, hanem a tízezresekhez. Így kezdtem a koliban szendvicseket zabálni melegkaja helyett, teázni minden egyéb itallal szemben (persze napközben), illetve futni az edző bérletem nagy örömére. Szóval a gyökereknél változtattam meg ivási szokásaimat és találtam egy remek kiskaput.

Általam igen gyakran látogatott egyetemi klub itallapja egyik kicsi sarkában eldugva van egy telefon bekapcsológombjánál nem nagyobb felirat: Absinth. Mellette egy szám és egy mértékegység: 400. Ft. Ez annak fényében mindenképp előnyös ajánlat, hogy a korsó sör 350 (és Borsodi...brrrrr), és ez 70 fokos. Mellé egy hajlított villa, kockacukor (először megkérdeztem a pultost, hogy "Mi van bazeg, lónak nézel?!"), mentes víz, és tűz ("kösz, nem dohányzom..Mi nyulkálsz a cukorhoz..jáááj, hogy ez ezért van!"). Rá a víz, és a martinis pohárban zöldes opál nedű vigyorog vissza. A nyilvánvalóan nem a világ élvonalába tartozó márkájú abszint egészen különleges fílinget ad. Az íze ennek is egészen különleges (kiborulok az Ouzo-tól, és ez arra hajaz, de ennek van vmi finom utóíze), laza vagy, mert nem sört, vagy müanyagpoharas longdrinket szorongatsz, és úgy borolusz mint részeg pecás a Dunakanyarban.

Második alkalommal tartottunk zöld partyt, de mostmár divatot csináltunk, kezdenek minket másolni. Eddig egyetlen ember ivott abszintot az egyik biztonsági őr (úgy mint Torrente: Béci még egyet? - Áááh, hülye vagy, már dolgozom!), a héten két havi fogyasztást generáltunk.

Azt hiszem kicsit jobban beleásom magam az abszint sztoriba.Nehogy írjak róla egy posztot....

Kedves fiúk, lányok, és a többiek. Engedjétek meg, hogy bemutassam Chales-t (ejtsd: Csárlsz). Első találkozásom emléke Ch-val – az akkor még Diákszigetnek nevezett rendezvényen, valamikor ’97 augusztusában – elveszett. Jobban belegondolva az is lehet, hogy ezt az alkalmat megelőzte egy Hubertus gőzős Politchnikum gólyabál is, de abból csak a hazasétára (IX. ker. vs. Csepel) és a másnapi 40 fokos lázra emlékszem. Az egyéjszakás kalandok után, egy százhalombattai kerti partin melegedtünk össze igazán, ahol Laci Bácsi (értsd: Benke) Konyháját játszottuk a grillrácsnál. Évekkel később megtudtam, hogy a keresztségben ő is a László nevet kapta, és ő ezen az egybeesésen röhögött aznap, nem pedig az én vicceimen. Büntetésből néha az igazi nevén szólítom. Szóval az első perctől fogva jól megértjük egymást.

Már a Sörtúra blog indulásakor eszembe jutott, hogy beajánlom Ch cimborámat a szerkesztők közé, mert italozási szokásai, a dorbézolások során felhalmozott élményanyaga, valamint mindezek hiteles visszaadására maximálisan alkalmas képesbeszéde (értsd: jó kocsmasztorik) alapján mindenképpen hozzánk tartozik. Többszöri meghívóküldés, beregisztrálás, egyéb technikai lépések megtétele után, illetve mindezek ellenére sem sikerült az ő neve alatt megjelentetnie első írását, ezért ezt én teszem meg helyette. Olvassátok hát Ch barátom buszmegálló szociográfiáját.

* * *

Nos, srácok, írásaitokból, valamint a blog nevéből „sör+ember” úgy érzem, ti is látjátok a sör jelentőségét, egyetemességét. A NEDŰT ti is a köztünk lévő határok lerombolására alkalmas hídnak, tehát kiemelten fontos, megkerülhetetlen, értéket képviselő tényezőnek tekintitek, kapocsnak bárhonnan jössz is, bármilyen társadalmi szegletben élsz. A velem hasonszőrű ifjú titánok hangját néhány kedvenc márkánk leírásával Ti remekül hallatjátok, azonban vannak ifjú titánok más társadalmi rétegekben, akik nem képesek a sör iránti tiszteletüket leróni ilyen formán, több okból is. Először is, a kezük túlságosan remeg a gépeléshez, másodszor pedig a betűvetés tanulása helyett ők a mennyei nedűnek áldozták idejük nagy részét, ezért a billentyűzeten néhány hieroglifát nem tudnának azonosítani. Őértük szóljon itt „T” (személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt teljes nevet nem említek), a minimumember története.

„T” vitathatatlanul emberi lény, biológiai értelemben. Ahol él, a környéken csak két ember és állat közötti párosodásról lehet tudni, amikor is Fruzsinát a tacsit, valamint mikor a TSZ tehenét hágták meg, ám egyik románcból sem lett utód. Ebbe még kritikusai sem köthetnek bele, ezért nevezik minimumembernek.

„T”-nek, mint minden csecsemőnek, nem voltak fogai, ezért szülei bölcsen nem szilárd, hanem folyékony kenyérrel táplálták. Ekkor érezte meg először a sör ízét, és valami kedves, elszenderítő, megnyugtató érzés lett úrrá rajta, ahogy szürcsölgette. Itt kezdődött kapcsolata a sörrel, ami azóta töretlenül él. Ott volt vele a sör:

négy évesen, mikor az első fogai kibújtak

majd két napra rá, mikor az első fogai kihullottak

hat évesen, mikor elkezdett beszélni

az első munkájánál, amiért bért kapott, mikor is egy forintért a közért elé piszkított

És ott volt a múltkor is, amikor a megállóban a sörért hozott áldozatok egyik legmegindítóbb megnyilvánulását láttam.

„T” szeret művelődni, sokat jár „könytárba”. Falja a rövid olvasmányokat, ám mégis, igazi kedvencei a hosszú, terjedelmes regények… Művészetét szimbolista előadóként tudnám definiálni, hiszen nem a szavai számítanak, hanem az életérzés, amit kimutat saját arckifejezésével, gesztusaival, lényével.

Itt érünk vissza a megállóba. „T” láthatóan fáradt volt, megviselte a hét, kócos haja alatt kajla fülein csepegett le az izzadtság, szemei párásak voltak, és az 5 fokos reggeli időben félmeztelen teste kissé remegett. Mindezek ellenére stabilan tartotta lábait barna, fűző nélküli bakancsa és koszhadt, fekete, vizeletviseltes farmerja. Látszott, nem vágyik másra, csak megpihenni. Visszavonulni, magába mélyedni… De nem tehette… Még nem. Valami hiányzott. Igen az. A sör. Tudta, valami legbelül nem engedné, hogy csak így visszavonuljon, és meg se próbálja. Ez elvi, becsületbeli ügy volt nála. Elindult hát a linóleummal kiszögelt, pléh büfépult felé. Kimért, 15 cm-es lépteit a körülötte állók ámultan figyelték, és érdeklődtek?

-         Szeva „T” hova mész?

-         ÜÜÜÖÖÖ, geeccc. - jött a válasz.

-         Mi?

-         IInni meek.

Nem fecsérelt több szót, kellett az energia a küldetéshez. Azzal, utolsó erejét összeszedve, rázuhant a pultra, lábait berántva maga alá kapaszkodott meg egy üres Ászok üvegben, majd másik kezével határozottan az üvegre mutatva, kihúzva magát, hunyorgó, már-már kínaiakra hajazó, ámde véreres, és szigorúan opálos szemeit jelentőségteljesen kikerekítve szólította fel a pultost:

-         Ilyet, ilyet! – majd a zsebéből kiborított némi aprót a pultra.

Megkapta. Megnyugodott. Mint egy kisded mosolygott és gügyögött. Már megpihenhetett. Ennek biztos tudatában, boldogan zuhant – természetesen esését nem tompítva, hanem mindkét kezével az üveget oltalmazva - a buszmegálló bádogkutricájába.

Hát, ennyi. Hősünk arra a fanatikus, futballszerelmesre emlékeztet, akinek mindegy, hogy spanyol, angol, olasz, francia, német, magyar, vagy pakisztáni bajnokság, a lényeg, hogy foci legyen. Ő nem az Ászok, a Dreher, a HB, a Leffe, a Heineken, rajongója. Nem, ő – a maga módján – a Sör, mint olyan rajongója. Nem, nem csak holmi kocarajongó. Kész feláldozni érte mindent, tényleg mindent.

Hát mi ez, ha nem odaadás?:)))) Úgy érzem teljesítménye szót érdemeltJ)

Felháborodásom,remélem,+értő fülekre,lelkekre,májakra talál!

Történt ugyanis,egyik höguta este,a Nyugatinál hajintattam ki magam az agyohütött verdából.Mellbevágó"kedd esti lázra"ucsó mentsvárként becéloztam a Jókai strassze elején leledző Kinizsire keresztelt sörforrást.Vágjátok!Mikor lelki szemeitek előtt ott az éltetadó nedü,nedvek+ a közeg.Tonikus állapotban bevágtam a reflexszerü ballost(pfúj)az adott helyen,amit a bionikus gps vezényelt kiszáradt porhüvelyem számára,és jött a döbbenettel iberelt hidegzuhany!Átalakították,trendivé rombolták az Östölgyet,a magamafajta alkeszek,menedékházát!És a közönség!Szánalmas kezdők,kik az első munkahelybeszerzés után még azt is tagadják,hogy ittak csapoltat valaha!Sírással-hányással köszködve, támolyogva,megtépázva faroltam a létesítményből!Mivé amortizálódik a Város!Ki a bánatomnak kell ez a hülyékkel teli,50ezredik pusztulat?Armaggedon!

Viszont 3 lépés után sikeresen landoltam,az egykoron tisztességesebbnek megálmodott kifözde helyére áttelepült"Kinizsi"!Postásoktól,házfelügyelők-egyébb kétes egzisztenciáktól hemzsegő sörkimérés,ahol várt az éltetadó csapolt Aranyászok potom 285 peták/kori.

Zárásként jegyzem,a Bakegérként legendává vált kegyhely is erre sorsra jutott!De!Ez 1 másik történet.Mi lesz így Velem,Velünk?Köszönöm és Egs!

 Gondolom mindenki vonult el már az élettől napokra, úgy hogy elvág minden szálat a nyilvánossággal, az ismeretlenség leple alá bújik, felvesz egy új arcot, hisz senki nem ismeri őt, és 3-7 napra átváltozik fesztiválozóvá. Itt nem csak a legszűkebben vett zenei összeröffenéseket értem, ez lehet 5 nap a haverokkal a Balaton partján, egy gólyatábor, vagy csak egy hosszú hétvége a vidéki parasztházban.

Ekkor mindenki kicsit felszabadul, nyitott lesz az újra, könnyebben ismerkedik, hisz van bennük valami közös (Le fesztivál), új dolgokat próbál ki - olyanokat, amikről egy kedd du. a Combinoról leszállva csak megvető gondolatokat nyekeg -és a kedvencem : délután iszogat. Kevés jobb élmény van, mikor megengedheti magának az ember, hogy du. 2 kor egy finom Rosé Fröccsel kezdjen, leheveredjen a fűbehomokba', héderezzen a haverokkal, csajokkal, miközben hagyod hogy a megkapjon a nap, és megfáradj a fröccstől.

Nos ezt nyomjuk jópár napig, szarunk az életre, az e-mailjeinket nekifutésból "mark as read" opcioval látjuk el, és nem gondolunk semmi negatívra ami lehúz. Aztán jön a záróbuli, akkor már kicsit kivánjuk a házikosztot, a saját ágyunkat, és legalább 3 óra egybefüggő alvást.

Reggel felkelsz, a szállodai szobád el kell hagyni. Büdös vagy, ruháid szanaszét a csaj ruhái is. Kinos bucsuszkodás, persze, keressük egymást, plusz egy valaki a wiw-en. zuhanyra talán még van idő, összeöntöd a cuccokat, és hidratálsz, hidratálsz, hidratálsz. mire lekóvájogsz a cumókkal már ismét izzadsz tolja ki magából a szervezeted az alkoholt. Összeszeded magadat, hogy vezess. Minden túl fényes, gyors, hétköznapi. Csörög a telefon, munka ügy, bazeg, fel kéne venni, de azt se tudod hirtelen miről van szó. Helyeselsz, majd megkéred udvariasan, ugyan irjon egy e-mailt arról amit beszéltünk, hogy emlékezz is.

Otthon vagy, saját ágy, házikoszt, mocskos ruhák, színes program, teregetés, fehér program. Du 2., hiányzik a fröccs, a napsütés a fűbehomokban, a többiek röhögése. Üresség kong a napodban. Fekszel az ágyadban, de hiányzik a nagyszínpad elemi basszusa, a progresszív ritmusa, a minimál beteg effektjei. Csend van, ami kell, de már hiányzik a sok ember, a pörgés. Kapod a tökfőzeléket, de te csak a szendvics guru óriáspalacsintájára vagy a panini ócska melegszendvicsére tudsz gondolni. Aztán este felhív az egyik cimborád: Efott, 3 nap mulva Karányi, van kocsi, és egy üres hely. Elmosolyodom, rávágom hogy igen, már tudom is mit veszek fel, és hogy ez biztos Jack&Coke este lesz. Újra élek. Még 3 napig biztos!