A nyárnak a vége felé közeledvén visszaérkezik a szerkesztői gárda kicsiny Szigetünkre és újra munkába áll, hogy felvidítson és tájékoztasson minden kedves olvasót! Sajnálatosan a nyár mindegyikünknek kissé zsúfoltan, viszont ebből fakadóan élményekben gazdagon is telt. Tömérdek új sztori született nőkről, bulikról, piákról és természetesen átsörözött éjszakákról. :)

Tehát kedves olvasók, mesére fel!!!

 Az elmúlt pár héten több vitám is volt a csapolt és előre csomagolt sörök dilemma témakörében.

A legmeglepőbbre az egyik angliai cimborámmal Attilával kerítettünk sort. Történt ugyanis, hogy ültünk egy sörritkaságokat forgalmazó kocsmában (www.silanus.hu csak ajánlani tudom, nem túl olcsó, de mindenképp megéri, igazi különlegességekkel találkozhatunk) találkoztunk minden kedves magyar résztvevővel, aki a 2007-2008-as szezon Prestonban töltötte. A többiek mind-mind itták az kiejtethetlenebbnél-kiejtethetlenebb nevű belga söröket, én nekiláttam egy jó korsó házisörnek (kimagasló a maga kategóriájában). A srácoknál épp a Leffe jött a sorban mikor elmeséltem, hogy amg azt a tetves 4-es metrót el nem kezdték építeni addig a Kálvin tér (régi csacsacsa mellett) egyik ékessége volt egy igazi aluljáróbeli lepukkant kis talponálló. Ez előtt a talponálló előtt általában milliós fizetésű, nem sokkal olcsóbb öltönyű managerek álltak sorban az utca népével együtt, ugyanis csapolt barna Leffét lehett kapni, kelyhenként 280 Ft-ért. Itt most a közönség csak egyik felének szempontjából fontos ez az adat, az a lényeg, hogy akkoriban Bp-en kb 3 helyen csapoltak barna Leffét (a háromban úgy tudoma Kempinsiky volt a második, tehát aránylag presztizs sörnek tekinthető...).

Ekkor megrökönyödve rámnézett, és nem értette ez miért olyan jó.
-én jobb szeretem az üveges söröket. Abba biztos nem nyúlnak bele.
Hát igen, itt egy újabb örök dilemmába futunk bele: van-e vizezett sör avagy nem (ez egy külön poszt, a héten megirom mire jutottam). A lényeg, hogy a cimbim szeme nem hogy nem lábadt könybe a csapolt Leffe hallatán, de inkább elfordult a hasonló helyek látogatásától.

Nekem most csak azok a pillanatok jutnak eszembe, amikor hasonló sörkedvelő barátaimmal, bátyám barátaival mind-mind egy kis meghatottságot érzünk mikor valami sörkülönlegesség (pl.:Guinnes) kerül az itallapra, mellett kiemelve : CSAPOLT.
Ezért is szerttük azt a kis talponállót a Kálvinon, és szeretjük (ezt nem mondanám, de mondjuk tiszteljük) azt a másik kis kocsmát szintén a Kálvinnál (a billiárd szalonnl szemben) ahol kb 17-18 féle csapolt sör van mindenféle (exkluzivitást érintő) támogatói szerződéseket felrúgva.

Gondolkoztunk a szerkesztőséggel ezen, mind csapolt hívei vagyunk, de nem sértődünk meg, ha a hideg üvegest kitöltik nekünk pohárba.

Másnap reggel felketem, és leültem kávézni. Egy nap egy kávét tudok meginni, habár a koffein szükségletem ennál jóval magasabb. Azt az egyet is reggel. Mert a reggel így kezdődik. Ez egy szertartás. És hirtelen leesett minden.

AZÉRT SZERETJÜK A CSAPOLTAT MERT OLYAT ISZUNK, HA ÖSSZEÜLÜNK ESTÉNKÉNT.

Azért szeretük jobban ezt a kiszerelést, mert a körtés más. Leülünk egy korsó jó hideg sör mellé - az üveges és dobozos lehet meleg, mert buli előtt nem volt időd behűteni, de aztért meg kell inni - és elhülyéskedünk. A sör mindig hideg, szép a pohár, jó a hangulat, és csapolt sörök általában már egy bizonyos minőségi szint felett vannak. Ellenben a dobozos lehet meleg, lehet olcsó, lehet szar - persze ezeknek az ellentéte is előfordulhat, de a rossz is megmarad.

Szóval nem magát a "core" terméket szeretjük jobban, hanem a 2.-3. héját, a szolgáltatást, a termék fogyasztásának körülményeit.

Szóval Ti acsapost szeretitek, vagy az üvegest??

A héten jöttem vissza a Balaton Sound nevű elektronikus kultúrrendezvényről, melyről fogok egy cikket irni a "fesztiválozás depresszív hatásai" címmel, de most inkább a sörről irnék, amit ott lehetett kapni.

A Heinekent mint márkát szeretem. Zsír az üvege, nagyon jók a reklámai, palackjai, és ráadásul a sopronban csinálják. Szépek a színei, alapvetően letisztult marketingje van. Mivel jó magamat is megcsapta a szakbarbarizmus szele a márkát meg a terméket erősen el tudom választani.

A Heinekent mint sört utálom. Ócska középsör, mely arra jó, hogy plusz hatvan forintért megvásárolod az egyik helyi sör vizezett változatát.

Balaton Sound neve hivatalosan "A Heineken bemutatja: Balaton Sound fesztivál Balaton Zamárdiban". Így kénytelenek voltunk néha néha ezt inni. No, az esték a koktélok mjegyében teltek, elsősorban pont a sör márkája miatt, de egy-egy napot végig hédereztünk egy egy jó korsó (ja igen, 4 deci sört mi a faszomért hivnak korsónak?!?!?!?!?!) sör mellett.

De nem adta. Annyira nem, hogy amint kisütött a nap, és kinyitott a borfalu, a 450 ftos 4 deci sör helyett vettük 5 dl 3/2-es Rosé fröccsöt 1000 Ft-ért (mondjuk ez is bunkóság, de itt legalább leálltunk aborászal spanolni, aki tök érdekes sztorikat mesélgetett, és a harmadik után meghivott 1-1 körre szoval megérte).

Szóval hazafele az autóban csak az jutott eszembe hogy a Heinekent továbbra sem szeretem. Nagyon nem kaptam, a sör meg nagyon nem adja. Bocs.

A mostani kellően fülledt és meleg napokon ki az az ember, aki ne vágyna egy hűs, üdítő italra? Ez sokunknak jelenti azt, hogy leguríthatnánk egy jó hideg söröcskét csak hogy kibírjuk estig, amikor is a már jól megszokott társaság köreiben nyithatunk egy újabb sört.

Napközben nem mindig fér bele szokásos 4-4,5%-os sör és pont ilyenkor jön kapóra a Gösser Natur Zitrone, tehát a citromos Gösser. Ez a finomság kemény 2%-al rendelkezik, viszont maga a kiszerelés és a nagy betűkkel rávésett GÖSSER felirat ezt a problémát viszonylag orvosolja. Az üveg kibontása után ugyanaz az érzés fog el, mintha egy teljes értékű sört kortyolnék. A meleg nyári napon a parkban ülve, ezt a cikket írva kortyolgatom a hideg Gösser Zitrone-t és úgy érzem ez valami mesés!!! :)

Ez a kellemes nedű egyébként funkcionálisan is nagy szerepet tölthet be két húzós éjszaka között...amennyiben az előző este hatására kialakult bennünk az "alkohol undor" (azért zárójelesen, mert mint tudjuk ilyen nincsen csak pillanatnyi elmezavar :D ) és nem tudnánk egy korty sört vagy más alkoholt sem leönteni a torkunkon, akkor kezdésnek/rávezetésnek tökéletesen megteszi ez a citromos Gösser.

 Tehát ha tehetitek, akkor öleljetek magatokhoz 1 hűs Gösser Zitrone-t és engedjétek el magatokat.

Jó dolog!Bővebben:nagyon jó dolog!Az sem szar ,ha új helyekre veti bele magát a Szomjazó.De!(-vel nem kezdünk mondatot),de nem elhanyogható,ha az piára Epedő"hazamegy".Gondolom vágjátok,mi ez az érzés?Ismerős szagok,a bútorok(a humán alapúak is)helyükön,ami nem elhanyagoható bebaszás esetén.A csapososok-nők ismerős mosolya,az embert olyanok is hátbaveregetik,akikről fingod nincs kicsodák,de vélhetően szövetségesekké vállnak zürösebb időkben!Leülhetsz a megszokott helyedre,kérés nélkül hozzák a 2 korsót(nyakig érő habbal),ha van mozgókép szolgáltató eszköz,rögvest kapcsolják a focit,ínségesebb időkben rögbi,hoki ...stb.A komfort érzet fokozása érdekében,reflekszszerüen rohamozhatod a révást,nem kell bolyongani,kényes kérdésekkel traktálni a személyzetet.Csakis barátok vesznek körül,hoszen mindenki ezen létesítményeben látja,hasonló okokból kifolyólag,a menedékházat a mindennapok vérzivataros stresszadagja után.Mindig ott van,általában nyitott kapukkal,ajtókkal(a borozók esetében,falba vájt lukkal)vár!

Általában komoly májmunkát igényel,hogy kivívd ezen megtisztelő státuszt,de hitemre ,megér minden buznyákot!Nem lehet nélkülük élni,és ami nem elhanyogalható,az utódokra lehet hagyományozni!Így biztosítva a családi folytonosságot!Köszönöm!

3 darab cikkem áll félig megírva, mind egy-egy olyan eseménynek az  eredménye, ami "csak" félig ihletett meg (illetve egy teljesen megihletett, de az sajnos nem tűr se nyomdafestéket, de monitorpixelt). Egy egy eseménynek azonban van minimum egy olyan jelenete ami viszont kiemelendő. Ezek a sztorik olyanok mint a fiatal futballisták:egyik-egyik jól fut vagy jól cselez, de egyikük sem egy kész játékos.

Az első mindenképen a corvinus-os egyetemi évzáró Tatai Fesztivál. Ez volt a "0.-ik" fesztiválom idén. Szeretjük a fesztiválokat, no nem feltétlen a sátorozás miatt (igyekszünk ettől eltekinteni) hanem az öncélú kikapcsolódás miatt. Tavaly hat fesztvált húztam be, mindegyiken vagy "press-es" voltam, vagy dolgoztam, szerencsére nem pult mögött, így nyilván nem ugyanaz a feeling mintha kitelepültem volna és sátoros életmódot folytatnék.
Szóval sikerlült egy egész du-t és estét végig bulizni, du remek minőségű sört, és az általam megvetett, ám a hangulatba akkor beleillő bodzás fütyülőst fogyasztottunk, majd az estét végig longdrinkeztük..:D annyira jól skerült töltenem, hogy éjféltől 4ig csak vizet ittam, autóban aludtam, és reggel 9kor úgy keltem föl, mintha este kilenckor feküdtem volna le

Aztán volt az ominózus Szeparé buli, amelyik történetet lelkiismereti okokból nem merem ismertetni. Elvesztenétek a hitetek a női nemben.

Volt még egy remek ZP buli, ahol Szasza megpróbált túljárni az ajtóban lévő Grizzly medvék agyán, és a 300 Ft bedobása nélkül beszökni, de annyire szerncsétlenül ugrott át a korláton, hogy fejre esett. Nem kicsit, nagyon.

Aztán ott volt a jóféle gödöllői Krúzin' club cabrio, és  a 8as előadó érintésével.egész éjjel sétáltunk,  az volt a szerencsénk, hogy remek idő volt.

És a tegnapról ne is beszéljünk. Egész nap munka a Kapcsolat koncerten, este haza, zuhany, gödöllői spanok megérkeznek, Boráros, töltés, Rióba be, buli, Bálna esés, gödőllői spanok haza csepelre, Geri nem akar kórházba menni, Móriczig jutunk a taxival, gyros, krúzin, gödöllői spanokat utolér, kaja megint, Baszadékkal bírkózás a sétállóutca közepén, földön alvás délután 3-ig.

És még azt mondjátok hogy csak a döglött hal sodródik az árral???

Nagy nehezen én is eljutottam oda, hogy megírjam a Sörtúrával kapcsolatos élményeimet.

Az előttem nyilatkozókhoz csatlakoznék én is: A SÖRTÚRA ÜTÖTT!!! :D Mint azt a körlevélben is említettem, kellemesen telt az ominózus péntek délután/este már csak azért is, mert szép számmal jelentek meg ismerősök és ismeretlenek is, ami jó érzéssel töltötte el sörre szomjazó májamat. Szerintem teljesen officiális volt az egész rendezvény már csak azért is, mert sokan jöttek velünk végig a megváltást és sikerélményt jelentő Zöld Pardon nevezetű omlás komplexumig. Mondhatnám azt is, hogy a Zöld Pardont egy klasszikushoz műhöz lehetne hasonlítani..."A híd túl messze van" című remekmű szerintem hűen tükrözi a ZP szerepét, mondhatni egy új szállóigévé vált számomra (és szerintem sokan érezték hasonlóan a helyzetet a túra vége felé :) ) "A Zöld Pardon túl messze van"!!! :D

Azt kell mondjam külön örömmel és büszkeséggel töltötte el a szívemet az a látvány, hogy sörtúrás pólóba bújt fiatalok nagy csoportja kissé ittasan a körúton vonul. Úgy éreztem, ezért az érzésért már megérte az egész és legszívesebben minden héten megismételném. Természetesen ez nem igazán lenne jó ötlet, mivel egy Sörtúra kellő mértékben leterheli a szervezetet és tudományosan bizonyított tény, hogy túúúl durva lenne. :D

Külön örömmel töltötte el a szívemet az a kis fűszerezése a dolgoknak, amikor néhányan önnönmagukra szerettek volna rászorozni és a sör mellé/helyett egy pálinkát is ledöntöttek. Ennek a merész, de reménytelen vállalkozásnak Balázs barátom lett az első áldozata, amikor is a 11. "kombó" letaszította a masszív alkoholizmus mélységeibe. :) Hozzá kell tennem derekasan állta a sarat és csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy a ZP-nél már hiába kerestük az ingyen Szebeni Ászok kackiásan hűs ízét, már csak a sör és Balázs hűlt helyét találtuk. :D

Voltak olyanok is, akik szervezték a többieket, és voltak olyanok is akik dokumentálták a dolgokat. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Petyának, aki közzétette az elhíresült Peter Parker fotókat.  Köszi Petya! :) Továbbá mindennemű fotót szívesen fogadunk a sortura09@gmail.com címre.

Ez volt az én Sörtúrám...amennyiben még eszembe jutna valami elfeledett emlék, akkor leszek oly merész, hogy megosszam azt Veletek!

Egi van! :)

Geri szervez és irányít, de már nem szomjas :)

Úgy érzem meg kell osztanom a hétközi élményeimet a társadalommal, mert egyetlen ember sem tud az információs világban létezni lényegre törő posztjaim nélkül. Kedden, azaz június 16-án, érett emberré váltam. Bár az érettséginél is ezt vetítették előre, még sem változott semmi. Most ugyanezen van a hangsúly. Diplomám megszerzése után három napból kétszer sikerült JÓ képűre innom magam, amolyan lájti bebaszcsi módra:)!

Kezdjük a keddel mert a csüti az külön posztot érdemel:)! Reggel kilenc harminc, a bizottság fanyar arccal ad jelest szakdolgozati ténykedésemre, nincs mese nem tudtak mit kezdeni a moralitást nem ismerő munkámmal:). Öt perccel fél tíz után már unatkoztam, gondoltam meglátogatom a felsőoktatási intézmény délelőtti árnyékában már ablakait, sörcsapjait nyitogató OROSZ hölgy csapossal rendelkező vendéglátóegységet. A sört elsőre mellőztem, gondoltam megér ez most egy korai dupla JimB-t. Utána persze sörike jött:)! Délben már a saját mojito bokromról tépkedtem a mentát:), készült az ital. Négykor meg már a szentélyben, a TOTÓ-ban incselkedtem az italokkal. Baci, Whisky, Vodka, mind elfogyott szép sorban!

Ami a legdurvább volt, hogy megint nem az ünnepelt borúlt ki, pedig volt belőle kettő is, Csabi, újabb hepi börzdéjt! De az öntudatlanságról ezúttal Bálnácska gondoskodott, aki inkább hanyat feküdt mint, hogy leüljön. Három leülési próbálkozásból hatszor esett hanyat...

Ennyit a keddről:), így kell megünnepelni az egy milliós söröskorsó alátétet.